Napok óta figyelem az erkély előtt lévő két ősöreg vadgesztenyfát. A megbarnult, összecsavarodott levelek miatt a korona már jól átlátható. És egyre több a friss, harsogó zöld a rozsdaszinű semmiben. Új, zöld levelek szaporodnak. És a nagyobbik tetején, körülbelül 20 méter magasságban most láttam meg azt a különleges, újszülött hajtást, sok levéllel, és egy virággal a csúcsán …

A vadgesztenye tudja. Nem irja, hanem éli. És élvezi. Az életet. A meleg idő adta megújulás lehetőségét.

Hát leirom én helyette: La vita é bella. Szép az élet.