a Van nem tudja elképzelni a Nincs-et
Ültem és láttam az arcom a csap fémes részben, mint tükörben. Ott vagyok én. Én. ÉN.
Mi lesz az Én-tudattal a halál után? -atyam Hogy fogom érzékelni Önmagam? -atyam Sehogy? Hát az nem lehet …
Az élet nem tudja elképzelni a halált. Az igen nem tudja elképzelni a nemet. Az egyes nem tudja elképzelni a nullát. Élő aggyal, én-tudattal nem lehet elképzelni a nem-létet.
A Van nem tudja elképzelni a Nincs-et. Iszonyatos paradoxon. Én, aki a saját világomban mindig is léteztem, hogy szűnhetek meg? Megszűnhetek?
Az lesz, mint előttem volt. Az lesz utánam is. Tényleg csak egy villanás az egész … Az Én-tudat semmivé válik. Az egyből nulla lesz …
Borzalmas belegondolni.
Jobb lesz, ha megyek aludni. Inkább a kedvenc lidércnyomásaim. Szellem per négyzetméter.
A Van nem tudja elképzelni a Nincs-et. De úgy tűnik, hogy nem is akarja. Mert borzalmas. Ha valaki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, az még soha nem gondolt bele … A Nem-létbe …
A legerősebb pedig, a saját magunkhoz való ragaszkodás!