A vesztes imája

Csak egy kés a kézbe,
töpreng őrületben.
Csak egy kés, hogy
végleg megöljem.

Fúriaként támad,
villan a penge
de az áldozat él.
Nem sikerült, töpreng
elkeseredve, s csak
ül kétségbeesve.

Embert talán tudna,
de érzelmet képtelen.
A Szerelem volt, mit
támadt oly esztelen …

Fáradt kézből kihull
a kés, feladja.
Érzelmek ellen a
harc hasztalan.
Fejét az asztalra dönti
és sir magányosan.

Harcát érzelme ellen
itt és most feladta.
Szivén láthatatlan béklyó.
Azon töpreng, vesztes
csatája mégis miért jó.

Ül. Lelke fáradt.
S a Szeretlek-en kivül
még két csendes szó
visszhangzik benne,
mint halk echo …
nagyon kivánlak.