Kicseréltem a sablont. Megint keresgéltem órákig. A másik nagyon szép, de még ez a gép is alig tölti be. Túl sok benne a png. És már jobban nem tudom lebutítani őket.

Ma lezáródik valami. Ma költözik vissza Kanizsára. Remélem, már úton van. És remélem, hogy épségben meg is érkezik. Nem igazán köszöntünk el. Annyit mondhatott volna tegnap – legalább -, hogy szia. Nem mondta. Nem baj.

Mennyi is? Tizenkét év. Jó hosszú idő. Arra gondoltam reggel az első ciginél, hogy remélem, jól fog viselkedni az anyjával. Mert most már az anyja nem tudja majd kinek mondani, hogy postázza és eztán kínlódjak én vele, mert neki már elég volt. Na jó, nem szó szerint, de majdnem ezt mondta …

Hány anya is volt, aki a módszert tekintve hasonlóan manőverezett velem meg a kölkével? Négy. Az első Laci anyja, a Tomi anyja, aztán az Ati anyja, ők valahogy mind ki is mondták, hogy nagyon szivesen letennék már a lantot a felnőtt fiaik pesztrálásában. A második Laci anyja nem mondott semmit. Csak lényegében postázta volna ide a fiát. Ha nem vigyázok, akkor az összes cuccával egyetemben …

Nem kommentálom a négy anyát. Ők voltak az adók. De én meg a vevő ….