Most azon gondolkozok, hogy mivel telt az estém? Milyen volt? Mert lényegében nem csináltam semmit. Nem osztogattam ezt-azt a Facebookon, nem irtam sehol se blogot, nem cseteltem, nem nézegettem képeket. Eddig még zenét sem hallgattam. Csak a poszt iráshoz kértem meg Charlie-t, hogy azzal a jellegzetes rekedtes hangjával énekeljen a fülembe. „Az légy, aki vagy” Mert mindvégig az lehettem és az voltam, aki vagyok.

Ez egy igen lusta és üres este volt, ugye? Mert el se mosogattam, nem is főztem. Sőt még a vacsora is kimaradt. Mert egy narancs és egy alma nem nevezhető vacsorának.

Csak beszélgettem. Most irásban. Két „adományos” beszélgetett, ennyi történt, semmi más. Elég sivár este, nem?

Most azon gondolkozok, hogy el kéne menteni egy text file-ba a szöveget. (Visszanéztem. Hét és fél óra volt. 55 kbyte egy txt-ben.) Nem a publicitás miatt. Hanem mert ritka az ilyen este … az ilyen mélységű. Ritka gazdag este. Meg kell becsülni.

Olyan jó, mikor értek és értenek.