Amikor ez a koszorú először díszítette az asztalomat adventkor, még teljesen más életem volt.
Tavaj nem is voltam képes elővenni. Nagyon rossz emlékeket idézett volna fel bennem. De már elmúlt az az érzés, hogy egy személyhez kötöm. Ma már csak egy egyszerű adventi koszorú, szinte teljesen színeveszett a száraz virág és fenyő díszítés rajta. De nem baj. Mert most már épp annyit jelent, amit kell.
Az adventet.

Ahogy most az előbb meggyújtottam a gyertyákat, egyetlen pillanatra végigfutott bennem a két évvel ezelőtti advent emléke. És megborzongtam. Mindent jól tettem, amit tettem. Örülök, hogy véget vetettem annak a kapcsolatnak. Mert ha tovább tartott volna, én már a diliházban lennék … ápoltként.
Az biztos …