Hétvége óta folyamatosan ezen jár az agyam, akár akarom, akár nem. Gondolkozok, következtetek, lehetőségeket latolgatok, már előre próbálom végiggondolni a lehetséges útvonalakat – amennyire ez ilyen esetben lehetséges … -, közben meg úgy teszek, mintha egyszerű hétköznapjaim lennének. Hát nem azok. Egyszer már volt dolgom ezzel. Amikor azt megcsináltam, lefotóztam magam hét tömény óra után és megnéztem az arcomat. Az a kép azóta is megvan a telefonomban. Mert úgy éreztem akkor, hogy ennél már fáradtabb nem lehetek. Sem öregebb. Ennél előnytelenebb fotót nem lehetne rólam csinálni -mosoly Vajon, mikor holnap hazaérek, és tudván tudom, hogy mindentől, benne a hajnali kelést is, olyan leszek, mint a mosott szar, megint lefotózzam magam? Még az is lehet.