Megnéztem még egy filmet … Ezeket közben írtam.

Vajon mi lesz Roberttel …. Olyan túlsúlyos volt, hogy folyamatosan a kórházban tartották, fogyott rengeteget, de a korábbi években nagyon sok fájdalomcsillapitót szedett és függő lett tőle. A fogyás után fizikoterápiát keztek, hogy egyáltalán valamit járni tudjon. Nagyon kitartóan csinálta. Egyre több és több métert tudott megtenni. Majd jött egy műtét, amiben egy hatalmas lelógó tömeget távolitottak el a jobb combról és csipőről. Utána fájdalmai voltak és benne ragadt az ágyban. Biztatták, hogy újra kezdje el a sétálást, de nem hitte el, hogy fájdalomcsillapító nélkül sikerülni fog és csak feküdt …

Mi lesz Roberttel? Lesz-e annyi ereje, hogy megpróbálja újra?
Ezt most nézem.

Tegnap elhatároztam, hogy csak fél adag fájdalomcsillapítót fogok már bevenni a rendszeresen szedettből. Kicsit félek tőle. És este, még a film előtt az járt a fejemben, hogy mi van, ha nem sikerül csökkenett gyógyszerrel …

Mi lesz Roberttel?

Robert continued to struggle to stay active as his body deteriorated further.
Unfortunately, he couldn’t overcome how fast his body was failing and he suffered a heart attack.
He was rushed to the hospital, but there was nothing they could do. He did not survive.

Az édesanyja azt mondta, hogy a fia szolgáljon mindenkinek tanulságul, aki hasonló súlyos problémával küzd, mert van egy pont, ahonnan már nincs visszaút.
R.I.P. Robert. Arra motiválsz, hogy higgyem el, fájdalomcsillapítók nélkül is menni fog majd. Mert van bizonyos fájdalom, amit tudni kell elviselni, de menni kell tovább, akárhogy is fáj.