A kérdés immár nem kérdés bennem. Az első. Egyértelműen az. Magam sem gondoltam, hogy ily gyorsan el fog dőlni …

Igen, félek. Tán még sose féltem ennyire. De a félelem ritkán tartott vissza bármitől is. Főleg ha ennyire akarok valamit …

Vágyom a keze szoritására a mellemen, a bilincsre a csuklómon, a vsszőjére a számban … és az ölemben.

… és mindegy, mi lesz aztán … De azt is tudom, hogy vigyáznom kell. Nem mehetek fejjel a falnak.