A Boszorkány és a béka nem mások, mint manipulátorok. Bár a Boszorkány szerint a béka ügyesebb. Természetesen a béka szerint meg a Boszorkány a profi.

– Én nekem meg élvezet társul hozzá.
– Szóval meg tudunk egymástól szabadulni, de ahhoz mindkettőnknek kurvára keményen kell akarni.
– Tettél róla hogy ne akarjak.
– Te meg arról tettél, h én ne akarjak. Egész délelőtt majd megevett a fene a vágytól, hogy megérintselek.
– Alig várom hogy a farkam újra a kezedbe legyen.
– Na akkor ennyit az egymástól való megszabadulásról.
– A Te leírásod romantikusabb volt.
– Mert bennem van romantika … benned meg nem sok.
– Akkor nem fogok tőled megszabadulni.
– Akkor nem fogok tőled megszabadulni.
– Ahhoz szoktattál hogy leköpsz, a talpaid alatt kényeztetsz, alázol. Erre neveltél.
– Mert ezt kérted tőlem. És valahogy befolyásoltál, hogy megtegyem…
– De Te meg nagyszerűen hozzászoktattál.
– Pedig semmi kedvem nem volt. Már mindegy … Imádom látni közben azt a kéjelgő pofádat és a földöntúli élvezetben dagonyázó mosolyodat.
– Tudom, ha újra kézbe veszed a farkam, akkor utána majd fel fog erősödni a tüneteid átvétele.
– Nekem az a látvány az élvezet.
– És majd az enyhülés a jutalmad.
– Nekem nem az enyhülés kell, édeske. Azt már tudom magamnak is csinálni. Nekem a látványod kell. Az, hogy látom, hogy élvezed. Ha egy éjszaka sokáig látom, akkor épp olyan érzés lesz az agyamban, mintha orgazmusom lenne.
– Nem az a lényeg már hogy tudatosan teszed, hanem a tükörneuronok miatt is működik ez.
– Rezonálunk egymásra … Na már mindegy. Képtelen vagyok tartósan megfosztani magam tőled.

Hát ez van, ha egy domináns-fétisiszta és egy switch-fétismentes mesealak találkozik a sötét erdőben, a Nagy Semmi két oldalán.

Vajon mikor nyílik ki a Boszorkány ajtaja, hogy vendégül lássa egy éjszakára a békát?
Vajon mikor teszi egy csettintéssel átjáthatóvá a Nagy Semmit?
Ki tudja …