Na jó. Azért van az embernek esze, hogy néha még használni is próbálja. Essünk neki.

Valami olyan úton vagyok, amit egyszer már megjártam. Csak az persze más volt. És más voltam én is. Nem tudtam magamról dolgokat. Nem értettem, mi történik bennem. Csak valahogy sodródtam … tudattalanul és akaratattalanul. És nem észleltem a dolgokat. Főleg az utat nem … esetleg egyes állomásokat benne. És azokon mindig megdöbbentem. Mert olyan érzések bukkantak fel bennem, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek a világban valahol … nemhogy önmagamban …

Ez az út a szubmisszió kialakulása volt. Akkor régen valóban csak sodródtam benne. Hiába igyekeztem én a neten fellelhető értelmes vagy kevésbé értelmes irást elovasni, hogy megértsem a folyamatot, ami bennem zajlik, mindig csak kullogtam a történtek után -mosoly

Atyám … igen jó ez a zene … -zene … épp csak egy kicsit gyorsabb az ember szivverésénél … de micsoda hatása van. A világ legjobb legális drogja számomra a zene … Mekkora marha voltam, hogy hosszú évekig elhanyagoltam …

Bernie Paul Oh no no

Szóval az út … amin most is elinditott az élet. Ott jártam, ugye?

(Mindig elkanyarit a zene … de erről meg azt gondolom, hogyha már megosztom a világgal néha a lelkemben lévő érzéseket – iráskényszeres majom vagyok -lol és egy kissé exhibicionista is mostanában -, akkor az éppen hallgatott zene megmutatása is hozzátartozik az iráshoz.)

Azt hiszem, ki kell használnom, amit tanultam … az irásokból és önmagamból … abból az irdatlan mennyiségű, éjszakákon átivelő gondolkodásból, amit a múltban végigéltem. A folyamatot, ami újra zajlik bennem, persze nem tudom irányitani … mert ez olyan mélyről jövő valami, hogyha ezer évig törném a fejem rajta, akkor sem jönnék rá, mi az alapja. Noha irtam már róla elég sokat … Még a Magazinba is -lol Hogy is van az a mondás? Nem tudom most pontosan, de valahogy igy szól: Aki nem tudja, az tanitja? -fet

Hülye Én, megint elkanyarodsz. Persze, mert még mindig kevés a szó ezekre … Szinte megfoghatatlan érzésfoszlányok … És könnyen lehet, hogy az egész irásból épp ezért csak egy minden érthetőséget és összefüggést nélkülöző saláta lesz … Na mindegy.

Szeretném most ezt az utat tudatosan végigjárni, az az igazság. Ha már irányitani nem tudom, legalább élvezzem azt, hogy felismerem a velem történteket. Mert ez az út mindig mélyre viszi az embert – valami csodálatos mélységbe – és kár lenne nem élvezni az utat is. Az élet minden kis örömét szeretném kihasználni. Igy ezt is -mosoly

Az első valódi szubmisszió nem szeptemberben ért véget bennem, hanem már korábban … talán egy éve is lehet már … vagy kicsit több. Én ugyan nem igazán vettem észre … de a lelkem védekező mechanizmusa azért dolgozott a mélyben, szerencsére. És amikor kellett, hát tényleg csak pár órába, pár napba telt visszavennem azt, amit odaadtam. Önmagamat. Nem vettem észre? Legyek már őszintébb. Dehogynem. Csak nem jó volt szembesülnöm azzal, hogy az bizony nem fog már menni … az az élet, amit éltem. Ez van …

Most megint elindultam egy úton. Az út más. De azért nem annyira. Mert a lényege az nem változott. Igy most néha kicsit kilépek önmagamból, hátradőlök és figyelem magamat az utat járva. Mint épp most is. Tényleg szeretném ezt már tudatosabban megélni, ha már irányitani nem tudom. Az sem véletlen, hogy épp ma éjjel irom ezt. *nincs-olyan-gombóc-hogy-szomorkás-mosoly*

Jó nagy mindenlébenkanál marha voltam ma … francba … De ha már felismertem, legalább forgassam haszonba -mosoly

(Na most közben kivittem a macskát, elpakoltam a kaját és elmosogattam … negyed háromkor … tényleg nem vagyok normális -lol )

Olyanba pofáztam bele, amivel semmi dolgom nem volt … sőt … -wudu Még mindig van mit tanulni azon, hogy miért bölcsebb hallgatni néha … Hiba volt. Nincs tovább ragoznivaló rajta.

Nem is ezért gondolkozom még mindig ezen. Hanem azért, mert meglepett valami. Mégpedig az, hogy régen ilyen vagy hasonló esetben azért sokkal hamarébb megadtam magamnak a felmentést itt belül … itt, ahol csak az őszinteség van magammal szemben. Hát most igencsak nehezen megy …

( – Nehezen? Ne röhögtess. Sehogy nem megy. Azért irkálsz …
– Ó, fogd már be légy szives. Tudom, wazze … )

Márpedig ez arra utal, hogy ez az út más, mint az a régi … és könnyen lehet, hogy mélyebbre fog vinni. Mélyebbre a szubmisszióban.

És mielőtt még úgy hangoznék, mintha bánnám vagy félnék … Nem bánom és nem félek. És ez a legmegdöbbentőbb számomra. Mert világéletemben – itt belül, ahol csak az önmagammal szembeni teljes őszinteség lehet – szinte mindentől féltem -mosoly

Ez is igen jó zene … -zene …

Ricky King Hale hey Louise

Azért elég érdekes dolog ez a szubmisszió … Mert egy idő után felvetődhet a kérdés, hogy mit takar az a kifejezés, hogy jó Dom. Valahol olvastam erre egy nekem igencsak tetsző választ:

„A jó Dom az, akinek szívesen vagy a rabnője. És ennyi.”

Megirtam ezt, aztán végigolvastam. És utána rögtön kezdtem egészségesen álmos lenni. Igen, jól tettem, hogy leirtam. Még privátban van. De most megnyomom az entert a publikus változatnak -mosoly

Jó éjszakát -mosoly