Néha még mindig azt érzem, hogy jó bizonyos gondolatokat leirni. Aztán elolvasom párszor és rájövök, hogy nem. Nincs értelme. Esetleg pár frappáns mondat van benne. De a valóság, a lelkem átélése nincs.

Hamis az egész. Nem szűri ki szinte senki. Csak egy. Ő persze meg is mondja. Még jó. Szerencsém van vele. Ha nem tenné, itt ülnék, olvasgatnám. És a végén magam is elhinném, amit irok. Az pedig nagy hiba lenne.

Mert nem igaz. Már csak valami álca az egész.

Az igazság odaát van. Másnak, máshol.

Ez a blog lassan okafogyottá válik. Milyen érdekes … Azt érzem, hogy szerencsére.