Álmokat kérdeztél, Szél, amiket Te varázsolsz a lelkembe … nem éber álmodozás ez, hanem valódi álmok. Oké. Az irásommal Neked adom őket, fogadd el tőlem szeretettel.

És csak hogy világosabb legyen, milyen hangulatban irok, itt a zene, amit megkerestem hozzá. Mert nem volt meg. Már ezer éve. Mert valaha csengőhangom volt, igaz, még midiben. De semmit nem vesztett a varázsából számomra …. Mondom, csengőhangom volt … aztán töröltem. Azóta nem hallgattam meg. Annyira „töröltem”, hogy már a cime sem jutott az eszembe … túrjuk a Google-t …

Scooter – Back In The U.K

Hallgasd a zenét, Szél … kemény, mint a kő. És lágy, mint a legpuhább selyem. Keveredik benne a dominancia a simogatással. Agresszió az öleléssel. A csuklóra fonódó bilincs kemény kattanása a szubmissziviással. Hogy engedem …. mert bizalmam olyankor szinte végtelen. És nem is kell a szövegre figyelni, elég, ha beengeded a szivedbe a zene lüktetését és Scooter hangját. A szöveg az lényegelen. És a zene a minden. Olyan ez a zene, mint a BDSM …

Mert akár tagadjuk, akár nem, ebből áll a BDSM. A tudatosan kordában tartott és a szexualitás területére irányitott agresszióból. Az ősi ösztönök vermének mélye. Ahová az erre fogékony ember egyszer csak belecsúszik. Ahol a him akár némi erőszakkal, agresszióval is érvényt szerez az akaratának. A nősténnyel szemben.

Az első két Deres magazinban három cikkem jelent meg nyomtatásban. És minden cikk egy kicsit erről is szólt. Csak akkor még nem voltam annyira „tisztában” a dolgokkal, azaz a saját lelkem igényeivel, mint most. Jót tett velem az élet az elmúlt pár hónapban. Mert sok mindennel tisztába jöttem. Igy most utólag már fogalmam sincs, hogy használtam-e bármelyikben az agresszió szót … könnyen lehet, hogy nem.

Vissza nem fogom most keresni a cikkeket itt ebben a lomtárban, mert természetesen itt jelentek meg először. Keresse most éjjel az, akinek hat anyja volt … Úgyis fáj a kezem … Jól megszopattál azzal a nyomorék Google-val … annyit kellett kattintgatni az egérrel, hogy megfájdult a kezem -wehe És nem jutottam semmire … és tökéletesen jól sejtetted, hogy igen bosszús leszek … mert nem szeretek semmit feladni. De ezt kénytelen voltam. Mert a feladat teljesithetetlen volt szinte. Okos ember/férfi/Dom vagy Te, Szél … -lol Igen, revans volt, kellemesen gonosz. Mert nemcsak hogy nem tudtam megcsinálni, hanem azt is illett beismernem, hogy vesztettem -lol Dupla büntetés -wehe

Eszembe jutott most egy régebbi komment itt … Valaki azt irta nekem, hogy én egy szabad rabnő vagyok, értékes egy valódi Dom számára. Na ezt a kommentet sajnálom, hogy a többivel együtt töröltem … azóta is -szomi Azt Te irtad nekem, Szél.

Elkalandoztam, bocsáss meg, Szél …. Álmok, igen. Sematikusak, mint mondtam is. Mind ugyanarról szól … Csalódást fogok Neked tán okozni velük.

Nem. Nem irom itt le. Most az egyszer – először – befogom a pofámat. Mert azok az álmok csak kettőnkről, csak kettőnknek szólnak. Majd máshol, máskor, Neked, akár részletesen is … de ide nem irom le. Mert csak Rád meg rám tartoznak. És mert tele vannak uralkodással, alázattal és erotikával … És mert az elmúlt éjjel volt már arcod, Szél … és most már van Neved.

És még az sem biztos – tudod, kérdezted, hogy miért fontosabb nekem az egyik, és miért lényegtelenebb a másik – , hogy tényleg az fontosabb-e számomra, amit mondtam, és nem a másik … nem véletlenül ütött ez szöget a fejedben, Édesem.

És ha ezek után felmerül újra a kérdés, hogy mit akarunk mi egymástól … mert az biztos, hogy akarunk … változatlanul nem tudom megmondani, hogy mi az. Csak azt érzem, hogy nap mint nap fontosabb vagy nekem. És nap mint nap egyre jobban örülök Neked. Ez jelent valamit, Szél, csak még nem tudom, hogy mit. De hát oly rövid még az eltelt idő, Édesem. Időnk, mint a tenger. Még messze vagyunk egymástól. A köztünk lévő úton csupa szúrós kő. És nem lehet fejjel a falnak rohanni … Én már megtettem egyszer. És majdnem betört a fejem. Mert rossz döntést hoztam. Lehet, hogy ezt a döntést Rád kell biznom, Édesem. Annyit tudnod kell, hogy a lelkem szubmissziv fele már a Tiéd. Tégy legjobb belátásod szerint.

És most – ha úgy gondolod jónak – ne hallgass rám, Szél. Mert azt mondatja velem a lelkem, hogy kérjelek: jöjj és ragadj magaddal, vigyél mennybe és pokolba, legyél szeretőm és Uram, Édesem.