Álmodtam az éjjel. Egy elképzelt ház belsö kertjében járkáltam, ami valahogy a családunké volt. Szép volt. Borostyánnal futtatott magas falak között egy zárt kert. A kert körüli ház más álmomból már ismerös volt. A régi szülöi házunk eladása után álmodtam ezzel az uj házzal. De akkor idegen volt, sivár és félelmetes. És sirás folytogatott töle álmombam, mert azt éreztem, hogy nem fogok tudni egy ilyen személytelen, sivár házban élni, ahol semmi szépség, semmi melegség. Mert leginkább egy raktárra vagy hangárra hasonlit.

Azóta átalakult. Szép lett. Befutotta a falat az örökzöld. Tehát már elfogadtam, hogy el kellett adnom a szüleim házát, mert fel kellett adnom az egész életemet is, hogy egy szerencsétlen kapcsolat után élve maradjak…

De most egy belsö kertben jártam, körülötte magas falak. De a kert szép és jól éreztem magam benne. És a falak nem a kényszerü bezártság érzetét keltették bennem. Hanem egy olyan zártságot, ami az én védelmemet szolgálja.

Ezt az álom-béli házat Te tetted ilyen széppé és biztonságossá számomra Drága! A falak nem elzárnak a külvilágtól, mert ott volt egy ajtó a falban. Hanem védenek a külvilág veszélyeivel szemben. Tehát az én javamat szolgálják. És még a falakat is megszépitetted nekem az örökzölddel. Nem börtön már ez a ház, hanem egy oltalmat, védelmet nyujtó otthon…

És nem börtön már egy kapcsolat nekem. Hanem egy boldogságot adó biztonság, amit Te hoztál az életembe. A néha általam kigunyolt szabály-szereteteddel együtt. Söt, talán éppen azzal teremtetted meg nekem ezt. Köszönöm Szerelmem…

Más:

Irtam az elöbb egy fórumba, nem akartam sokat irni, csak pár mondatot, de egy komplett önvallomás lett belöle. Blogba való, ezért átmásolom ide. Mert minden spontaneitásával együtt a szivemet adtam bele:

Nem tudom,hogy milyen,ha valakinek már több Dom volt az életében. (És nem is szeretném megtudni, mert nagyon szeretem az Uram és nem tudom nélküle elképzelni az életet). Csak a saját tapasztalatomról tudok irni. Se az Uramnak, se nekem nem volt még ilyen jellegü kapcsolat az életében,mint ez a BDSM kapcsolat. És bár megvolt bennünk a hajlam, az érdeklödés, mindketten kezdök voltunk és vagyunk is. Együtt kell felfedeznünk ezt a világot minden szabályával és szabálytalanságával együtt. Olvastunk ezekröl a neten, de az csak egy alap tájékozottságot adott meg. A cselekedetek szintjén kezdök vagyunk, együtt „tanuljuk” mind a BDSM-et, mind egymás és saját határaink, vágyaink felmérését, próbálgatását. Nem esett viszont szó köztünk safe wordröl. Egyikünk se látta szükségét ilyennek. De valahogy a hónapok során kialakult egy mondat, ami safe wordnek is megfelelhet, bár nem az igazi BDSM-es értelemben. Ha ezt a bizonyos mondatot elmondom – és a mondat jelentése nálunk igencsak lényeges! – mert a kapcsolatra vonatkozó fontos közlés van benne, akkor az Uram tudja, hogy azon az estén valamiért ott volt bennem egy határ. Ez a határ nem mindig jön elö, és nem mérhetö a büntetés mértékéhez, fájdalmához sem. Nem tudom, mihez mérhetö…. Talán a nevelésem, irányitásom és behódolásom egy ujabb fázisát jelenti.
Mert ez a mondat kb ennyi: Bocsáss meg Uram, jó leszek…

És amikor ki kell és ki tudom mondani ezt a mondatot, akkor minden fájdalom ellenére boldog vagyok, mert ugy érzem,hogy Uramnak megint sikerült elérnie valamit velem, megint elértem egy ujabb lépcsöfokra, amit meg kell másznom, hogy egyszer, talán tényleg igazán engedelmes legyek. Olyan, amivel Neki örömet szerezhetek…

Mert jelenleg ez a legkomolyabb cél az életemben. Hogy boldoggá tegyem öt és elégedetté. Hogy olyan nö mellett él, akit valahogy Ö is nevelt, alakitott. Olyanná, ahogy Neki a legjobb.
Rábiztam magam…