Könyörülj rajtam, Szél …
Mindenemmel vágylak,
testemmel-lelkemmel kivánlak.

Alvó parázsban izzik a vérem.
Közben napjaim telnek,
s órának tűnnek a percek.

Néha izzó tűz ömlik bennem,
milyen lenne karodban lennem.

Már nem tudom, hová rejtsem …

(2011.01.13.)

———-

A francba … lehet, hogy kissé őszintébbre sikerült a kelleténél? Na mindegy …

———-

– Már megint egy minden diplomáciai érzék nélküli kiéhezett ribancnak tűnsz, Én.
– Menj te az akárhová …. Mérhetetlenül egyszerű az egész. Szeretem és kész. De ennek az érzésnek minden velejárójával.