A langyos kora estében a Boszorkány a gunyhója előtt üldögélt és a madárcsicsergést hallgatta békével a lelkében.

Ahogy teltek a napok, egyre biztosabb volt benne, hogy a régi béka már nem kerül elő újra. Ne is kerüljön. Mert sok hétig, talán hónapok is voltak, csak kora reggel lépett fel az erdő közösségi platformjára. És minden login előtt szurkolt, hogy ne várja semmi üzenet.

Ami elmúlt, az elmúlt. Jelenleg még gondolni sem szeret a dolgokra. Aztán majd ez is elmúlik és talán megtalálja a szépet a múltban.

Ha egyáltalán volt benne. Mert most úgy érzi, hogy semmi se …

Így lehet valakivel megutáltatni az erdei BDSM-et …