Nem az a lényege, hogy kifordulok önmagamból és mindenre bólogatni kezdek. Biztos, hogy sok mindent helytelenül látok. De ha valaki értelmesen elmagyarázza, bármikor hajlandó vagyok kompromisszumra. De a rámerőszakolást kurvára nem szeretem. Főleg magyarázat nélkül. Ha valaki nem igazán értékeli, hogy önálló gondolataim vannak, az igy járt. Akkor az a legjobb, ha tényleg egy bólogató babát keres magának. Azaz egy nála sokkal gyengébb személyiséget … más kérdés, hogy egy ilyen gyenge nőből hogy lesz aztán valódi partner. Szerintem sehogy se. Legalábbis a partner szót az én értelmezésemben véve. Mert az ilyennel/ilyenért nem kell „harcolnia” … azzal meg elveszik a játék szépsége. A kapcsolat szépsége. Az élet szépsége. No az utóbbi az szerencsére még ettől sem veszik el.

„Sok mindenhez tudok alkalmazkodni, ami értelmes” – idézet tőlem.