amikor már csak a múlt marad
írni kéne valami újat.
honnan vegyek témát? kezdjem el megint tornáztatni az agyamat és fakajtsak belőle fantasykat? annyit írtam már olyat, hogy magam is unom.
vagy álmodozzak egy királyfiról, fehér lovon? ha figyelembe veszem az életkoromat, még saját magam is röhögök az egészen.
vagy írjak általánosságokat? minek?
írjam le a mindennapjaimat? abban semmi érdekes nincs senkinek. egy vénasszony ül a gép előtt és a monitoron keresztül szemléli a világot, mert már más lehetősége úgysem nagyon van.
csak a szemlélődés és a benső gondolatok, amik annyira mélyen vannak, hogy semmi kedvem a világ elé tárni. hisz kizárólag önmagam számára érdekesek. mert leginkább a múltról szólnak.
ne élj a múltban? könnyű ezt mondani egy fiatalnak. de ha nekem mondanák, visszakérdeznék: figyu csak, hát hol éljek? nekem már lényegében csak múltam van. és a jövő? az leginkább a hanyatlás további folyamata. semmi kedvem többször belegondolni, mint ahogy úgyis eszembe jut.
az ember elér egy bizonyos kort, amikor már csak a múlt marad …