Mit lehet csinálni egy kapcsolatban, ami nem házasság, nem is élettársi, csak úgy együtt vannak néha és amiben az egyik fél „rászokik” arra, hogy néha kölcsönkér a másiktól?

Persze, egyszer-egyszer mindenki megszorulhat. Az első alkalommal nem is volt ebből gond. Csak egy tizes kellene egy hétre. Meg is adta korrektül. Pár hét múlva megint. Csak egy ötöst. A harmadik alkalommal már borzasztó rossz érzés fogott el. És feltettem magamban azt a bizonyos kérdést a fejőstehénről.

Aztán egy ideig nyugi volt. Idén újrakezdődött. Mert hogy nincs meg a szerződés. És így nem is fizetnek. És hogy egy tizest. Oké. Nem hozta. Hanem két hét múlva egy ötöst. Aztán megint egy ötöst. Akkor már azt mondtam, és még próbáltam kicsit viccesre venni a hangsúlyt, hogy akkor már ez egy huszas.

És a múltkor megint egy ötös. Hogy talán már áprilisban rendeződik. És akkor majd részletben.

Sajnos ez már végképp nem tetszett. Nem szóltam. De azt tudom, hogy már minden nap a fejőstehén jár az eszemben. Nem kellemes gondolat.

A harmadik alkalomnál kezdett rezegni a léc, hogy azt mondom, én ezt így nem akarom, nekem ez így nem jó, nem vagyunk se élettársak, se házasok, nem vagyunk közös kasszán, ez a kapcsolat ezt nem fogja elbírni. Bennem. Nem szóltam. Talán kellett volna.

De most teljesen megrendült a bizalmam. Ha nem teszek valamit, vajon mi lesz a vége? Idejön a nyakamra és tarthatom el, mint a többit? Mert ez jár a fejemben. És már olyan szemét alaknak sem érzem magam, hogy erre gondolok.

Az viszont nem megoldás, hogy kikapcsolom a mobilom, amikor csak tudom és nem reagálok hétközben az sms-ekre, sem az emailekre. És offline vagyok a csevegőben. Mert ez nem korrekt viselkedés. Ez menekülés a konfliktus felvállalása elől.

Nem tanácsot kérek. Mert ebben senki nem adhat tanácsot. Egy véleményt azért nem bánnék. Nem fog befolyásolni semmiben.

Mert itt és most azt érzem, ha egy kapcsolatban az egyik félben olyan érzés születik, hogy na, ez is csak hülyének néz? ezt is el kell majd tartanom? akkor annak a kapcsolatnak már annyi … Nem tudok sokáig azzal a bennem lévő rossz érzéssel, sejtéssel lenni, ami hónapok óta van. Elvesztettem a bizalmamat. Túl sok volt már a pénzkérés az elmúlt közel egy évben. Lehet, hogy más jobban viseli. De én nem.

Mert mindig odajutok: ha nekem kellene pénz, kihez fordulhatnék ugyan? …

Most majdnem azt írtam, hogy a döntést nekem kell meghozni. Szerintem meghoztam azt már szinte tudat alatt. Csak „szeretek” minden kellemetlen dolgot elodázni minél tovább … Idióta.