Arany középutak mind
gondolkoztam ezen a dáma-kurva-szolgán
gondolkoztam ezen a dáma-kurva-szolgán. arra jutottam, hogy már nem tudom magamat részekre szétszedni.
régen képes voltam, amikor meg akartam ismerkedni a Selbstemmel. nemcsak képes voltam, hanem muszáj volt. egyenként kellett megvizsgálnom azokat a részeket, amiből össze vagyok rakva. hogy megértsem magam, az életem, a részek különböző vágyait, azt, hogy miért nem akartak régen összeférni egymással, mi volt a konfliktusok alapja.
több év kellett hozzá. a folyamat lényegében dokumentálva van a blogomban. a legtöbb mindent megértettem. a konfliktusok javarészét feloldottam. és újra összeraktam magamat.
immár Selbst vagyok.
már nincs szükségem részekre. oké vagyok így egyben.
akit érdekel a Selbst mibenléte, olvasson Jungot.
“A személyiségfejlődés az ego-Selbst tengelyen mozog, először az árnyékkal szembesülünk, aztán az animussal/ animával, végül pedig a Selbsttel. (nem mindenki jut el ide).
Régen a […] biztosította ezt a fejlődést, ma a pszichoterápia (de nem lehet siettetni a folyamatot, csak segíteni lehet). Egyedül is el lehet jutni a Selbsthez, ha az ember egészséges lelkileg.”
C.G.Jung
szerintem
szerintem:
a bdsm-ben, mint mindenben fejlődünk az idő előrehaladtával. gyűlnek a tapasztalatok és szerencsés esetben egyre jobban tisztában vagyunk vele, hogy mik azok, amik nekünk megfelelnek belőle.
biztos vannak olyan szerencsések, akiknek az összes betű minden jelentése bejön és széles palettán csemegézhetnek belőle.
én nem vagyok ilyen. csak a Ds tengelyen tudok mozogni. bizonyos határokon belül persze. mindezt a tapasztalás tanította meg nekem.
s-ként nem akarom elveszíteni teljesen önmagam. az önazonosságom látná súlyos kárát. valaha megtapasztaltam, elég sok baj lett belőle. ez a véglet így kilőve.
D-ként szeretem az uralmat, a dominanciát. de nem minden áron. senkiből nem akarok csicskát csinálni, vagy olyan szolgát/szubot, akinek már saját akarata sincsen nélkülem. erre is meg lett volna a lehetőségem, de még időben megálltam. mert ebben a végletben sem lennék önazonos. hanem egy eszement, önző zsarnokká válnék, akinek már semmi/senki nem fontos, csak önmaga. utalnék itt a Bundás Vénusz cselekményére.
erre nyugodtan mondhatja bárki, hogy akkor nem vagyok se D, se s. én nem így látom. bennem van mindkét lehetőség, talán még a vágy is. de mivel régebben hajlottam a szélsőségekre, így rövidebb pórázon kell tartani magamat. mert mindkét végletben az én személyiségem torzulna. talán jóvátehetetlen módon. ahhoz meg semmi kedvem.
hátralévő életemben szeretnék mindig nyugodtan a tükörbe nézni.