Ez a blog 2007 óta sosem volt tematikus, bár néha én is egy-egy témát túltoltam, de aztán ezek szépen elkoptak. Az előző posztom volt a legutolsó, amit nemcsak magamnak, hanem másoknak is írtam. Most már visszatérek az én régi, eklektikus stílusomhoz, magyarán akkor és azt írok, amihez épp ándungom lesz.

Az étrendról, fogyókúráról szól rész ezennel befejezettnek nyilváníttatik.
Mindenki úgy egyen, ahogy ő jónak látja. Azt egyen, amit helyesnek gondol. És arra hallgasson, akiben megbízik. Nekem már nincs dolgom ezzel tovább.

„Sziasztok.Hogy isztok helyesen? Úgy értem hogy evés előtt érdemes inni közben nem ajánlott.Ès evés után?”

Aranyanyám! WC-re még ki tudsz menni egyedül, vagy már ahhoz is mások tanácsát kéred?

Anyámborogass … Én, az egyszerű ember akkor szoktam inni, amikor szomjas vagyok. De aki nem tudja, hogy mikor kell innia, az kérjen nyugodtan tanácsot másoktól …

Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte:
– Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat?
– Igen – mondta Huj-haj.
– Mit?
– Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom.
– Hát nem ezt tesszük mindnyájan?
– Nem bizony.
– Miért nem?
– Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek – mondta Huj-haj. – Hát ezért nem.
(Zen anekdota)