Élet

Börtönbe zárva élek.
Sose gondoltam magamnak ezt a véget.
Mert Nélküled nem marad már számomra Élet,
ha nem maradsz enyém
és nem leszek Tiéd.

Sose sejtettem, hogy a rács lehet fényes,
hogy a szabadság madarának öröme kétes,
hogy a világ ennyire véges.
Mert Nélküled értelmét veszti a lét,
mert már nem magamé vagyok,hanem Tiéd.

Rab napjaim látszólag egyformán telnek.
Másnak az ilyen élet nyomornak tünhet.
Merev szabályok számithatnak nyügnek.
De nem nekem, mert ez a lét
adja mindennapjaim édes örömét.

Rabod lettem egészen, Édes.
Nem mást, csak az egész szivemet kérted.
És én adtam örömmel, hogy végre érezd,
fontos vagy, férfi vagy, a szavad számit.
Jöttél, hogy az egész életemet átird.

Már az elején sejthettem volna.
Hisz olyan erös volt lelked hatalma,
hogy nem maradt életemnek semmi aprócska titka,
mit meg nem osztottam Veled,
és már meztelen szivem fogta kezed.

Rabod lettem teljesen, Drága.
Fogj, vezess tovább rám vigyázva,
hogy érezzem, nem vártam hiába
oly sok nyomorgó, meggyötört évet.
Mert már tudom, hogy ez az igazi
asszonyi ÉLET.