Jócskán dolgaztam az elöbbi vintage képekkel, föleg az utolsó hárommal. Annyira régiek és hibásak voltak, hogy már-már az élvezhetetlenség határát súrolták. Szeretem javitgatni öket. Biztos valami kegyeletsértésnek is számithat, hogy próbálok rajtuk egy kicsit tuningolni, de olyan szomorú, amikor már olyan régiek és olyan töredezettek, hibásak, fakultak, hogy néha alig lehet valamit kivenni belölük. Lehet, hogy úgy kéne hagyni. De nem tudom. Azt szeretném, ha a régi emberek mosolya, fájdalma, öröme, bánata viszonylag tisztán látszana az arcokon. Megérdemlik. Igaz, hogy elég régen, de azok valódi érzelmek voltak. Esküvök, családok fotói, idösek, gyönyörü fiatal nök … mind-mind éltek, szerettek, reméltek és búslakodtak valaha. Bár nem tudom, hogy kik ök, de el-elnézegetem a megfakult arcokat és próbálom kitalálni, milyen életük lehetett …

Olyan érzésem van ilyenkor, mintha régi saját családi fotókat néznék. Mintha távoli rokonaim lennének. Amint azok is … emberek, mint én … Az én emlékeim szerint nem voltak a családunkban ilyen régi fotók. Leginkább a háború után készültek maradtak meg, talán csak pár kivétel volt. Olyan érzés ezeket a régi – ismeretlen – embereket nézegetni, mintha valamiféle fogadott családtagjaim lennének … Fura …

Álmos vagyok, fáradt vagyok. Le kéne feküdni. Nem soká le is fogok. Sok mindent megcsináltam ma lassacskán, amit elterveztem. Kész a mosogatás, elpakoltam a ruhákat, kimostam, kiteregettem. Pakolásztam kissé a szobában is. Próbáltam úgy tenni, hogy gyorsabban múljék az idö … Reggel jön Zs. egy kedves asszonyka, aki segit takaritani, mert azt már én nem nagyon birom a rossz lábammal. Itt szokott lenni délutánig, elbeszélgetünk sok mindenröl. Föiskolát végzett, de neki se nagyon van olyan társasága, akivel idönként egy kicsit beszélgetni tudna. Ezek a vasárnap délelöttök erre is jók, neki is, meg nekem is. Néha süt valami sütit. Szeret sütni, ellentétben velem, aki utálok. Szivesen csinálja, mert élvezi. És azt is élvezi, hogy nincs ideje kihülni a süteménynek, mert rögtön rárabolunk, pillanatok alatt elfogy egy fél tepsi. Még melegen. Otthon is szokott sütni a családjának, de azok esznek belöle egy kicsit, aztán néha egész héten kerülgetik a többit … Az meg persze, hogy nem esik jól neki. Itt nagyon hálás közönsége akadt a süteményfronton.

Wazze … nincs is olyan nagyon késö. Most éjjel kell visszaállitani az órát. Egy órával többet alhatok.