Átirtam valamit
Nemrég kértek tőlem egy cikket a BDSM vágyak kialakulásáról. Sok pozitiv visszajelzés jött rá. Ugyan nem nagyon értettem, miért kell átirni – azt mondták, hogy ne legyen túl személyes, hanem inkább tájékoztató jellegű -, megtettem.
BDSM vágyak górcső alatt
Milyen okai ismertek a BDSM vágyak kialakulásának?
Akinek volt már BDSM jellegű kapcsolata, vagy akárcsak vágyott ilyenre, valószínűleg mind feltette magának előbb-utóbb a kérdést:
“Honnan ez a vágy bennem? Egyedül vagyok-e a vágyaimmal? Léteznek mások is, akik igy éreznek?” Első pillanatra az átlagember számára ezek szinte megválaszolhatatlanok, amig némi ismeretet nem szerez a témában. Talán keres az ember könyveket, bár az idevágó irodalom – akár szépirodalom, akár szakmai jellegű – oly kevés. Talán felmegy a netre, de itt még a keresőszavak megtalálása is problémát jelenthet az elején … És ha meg is találja az ember ezeket a szavakat, igen gyorsan a kőkemény szadomazo pornó világát nézheti, ami elriaszthatja, elborzaszthatja.
És ez felveti a következő kérdéscsoportot: „Mit tegyek a vágyaimmal? Kimutassam? Elnyomjam? Hogyan induljak el, ha mégsem szeretném az érzéseket önmagamban elnyomni, bármilyen furcsák és esetleg riasztóak is az elején? Mivel teszek jót önmagamnak? Azzal, ha felvállalom, vagy ha igyekszem megtagadni ezeket a vágyakat?
És a végső kérdés: “Normális vagyok én ilyen nem szokványos vágyakkal???”
A tudomány általában a személyiségfejlődés zavarát is feltételezi a domináns, szubmisszív, szadista és mazochista vágyak hátterében. Lehet. A személyes véleményem az, hogy még azt sem lehet egzakt módon meghatározni, hogy mi a normális és mi az abnormális… nagyrészt függ a társadalmi megítéléstől is.
A személyiségfejlődésben sok tényező játszik szerepet: a család, iskolák, a neveltetés, az adott ország esetleges speciális etikai normái, a vallás, és talán még az életkörülmények is. Ezek a tényezők mind-mind befolyásolják az egyén „normális”, „abnormális”, „deviáns” megitélését … Nemcsak a társadalom oldaláról, hanem önmagunk szemében is.
A legtöbb ál, fél és valódi tudományos netes irodalom a BDSM-et a szexuális preferenciák zavaraként írja le, a legtöbb betegségnek címkézi, még kódszáma is van:
***
„Szadomazochizmus
BNO: F6550
Betegség leírása:
A szexuális preferencia zavarai (parafíliák) közé tartozó szadomazochizmust akkor diagnosztizáljuk, ha a fájdalom okozásával vagy annak elviselésével, megaláztatással járó cselekedetek a legfontosabb stimulálási formák az erotikus vágy felkeltéséhez és nélkülük el sem képzelhető a szexuális öröm és a beteljesülés.”
Kezelése nehéz és sokszor eredménytelen. Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttese hozhat eredményt.
(Forrás: http://www.drdiag.hu/)
***
Az előbbi példa lényegében a kezelhetetlen betegek közé sorolja a BDSM vágyakkal rendelkező embereket. Épp ezért bizonyul használhatatlannak, mert nem lehet az ilyen vágyakkal úgy ismerkedni, hogy az ember „beteg” cimkét ragaszt magára lélekben.
***
“A hatalom paradoxona
A szadomazochizmust manapság gyakran egyszerűen „S&M”-nek nevezik. (néha a „slave” és „master”, azaz szolga és mester szavakkal magyarázva). Mivel lényege a dominálás és az önalávetés, ezért beszélhetünk „D&S”-ről (a ’domination’ és ’submission’ szavakból) is, vagy mivel leggyakrabban a lekötözés és fenyítés elemeit tartalmazza, „B&D”-ről (a ’bondage’ és ’discipline’ szavakból) is. Bárhogyan is nevezzük, jellemzően két, együttműködő partnert involvál, akik megegyeznek abban, hogy eljátszanak egy szadomazochisztikus „jelenetet”.
E „jelenetek” során a szadista dominálja a szubmisszív partnert, verbális szidalmazás, megalázás, testi büntetés, megkötözés és alkalmasint fizikai fájdalom okozása révén. Mivel a mazochista kérte ezt a bánásmódot a másiktól és ő határolja be korlátait, tulajdonképpen saját szexuális céljaira használja a szadistát. A mazochista bármikor megállíthatja a szadista akciókat a „biztonsági szó” („safe word”) kiejtésével, melyben előzetesen megegyeztek. Vagyis minden külső látszat ellenére ők a valódi domináns felek a kapcsolatban, s ez a paradoxon adja az ilyen együttlétek „sava-borsát”. Ez magyarázza, hogy a prostitúció során miért választja a vásárló gyakran a mazochisztikus, önalávető szerepet. A férfi fizet azért a prostituáltnak, hogy az szadisztikus szerepjátékával kielégítse mazochista vágyait. Röviden szólva az események kontrollja révén valójában ő marad a folyamat irányítója. Ha közelebbről vizsgáljuk a „szcéna” pszichológiáját, különösen az S&M szubkultúrán belül, nagymértékben komplex képet láthatunk: a szadomazochisztikus együttlét egyidejűleg több szinten zajlik: 1. A kívülről látható szinten, ahol a szadista („top”) dominálja a mazochistát („bottom”). 2. A szerződéses szinten, ahol a mazochista állítja fel a határokat, így ellentmondva a látszólagos jeleknek. Ez a valódi ellentmondás szintje, mivel a kontrolláló „bottom” (aki „alul” van) ugyanakkor a „top” (aki „felül” van) által irányított kíván lenni. Utóbbi, tiszteletben tartva a meghatározott korlátokat, ezzel egyidejűleg korlátlan kontrollt kíván gyakorolni. Röviden szólva itt egy pszichológiailag oszcilláló helyzetről van szó. 3. A ritualisztikus szinten az alul lévő fél valódi tehetetlenséget él meg, a felül lévő pedig, a kölcsönös megegyezés keretein belül, valódi hatalmat él át. Ezen élmények okozhatják és növelhetik a bizalom és a valódi partnerkapcsolat mély érzéseit, legalábbis az anyagiaktól mentes együttlétek esetében.
Ez a túlságosan is rövid vázlat is elegendő lehet ahhoz, hogy megmagyarázza, miért akarja az S&M szubkultúrában egyre több nő és férfi inkább a mazochisztikus szerepet játszani, és nem a szadisztikusat. Nagyon ritka a valódi szadista. Végső soron minden ember szeret irányítani és dominálni, és a szexuális mazochizmus erre nyújt paradox lehetőséget. Igaz, hogy alkalmasint a személyek szerepet cserélnek, de az idő nagy részében az egyéni szexuális preferenciák állandók maradnak. Végül pedig meg kell említeni, hogy a szadomazochizmus az emberek túlnyomó többségét kevéssé vagy egyáltalán nem vonzza. Néhányaknak lehet ilyen jellegű tapasztalatuk, de egy idő után felhagynak a dologgal, mert nélkülözik a szükséges diszpozíciókat.”
(Forrás: http://www.szexualpszichologia.hu/)
***
A BDSM vágyak nemcsak a hús vágyai. Hanem a léleké is. Mire szomjazik az ember lelke, amikor ilyen kapcsolatot keres? Érzelmekre, törődésre, figyelemre, gondoskodásra, büntetésre, dicséretre, szeretetre. Mindezek az ember biztonságérzetét erősitik. És kapaszkodót jelentenek, segitenek eligazodni a világban, az életben.
Az átlagos partnerkapcsolatban is valami hasonlóra vágyik az ember, az érzelmi biztonságra.
És ha mindezeket megtalálja egy BDSM kapcsolatban, rádöbbenhet, hogy a kezdetben furcsa, szokatlan vágyak egy nagyon is emberi, hétköznapi szükségletet elégitenek ki. Az érzelmi biztonság keresése, megtalálása a mindennapok boldogságának forrása. A cél a BDSM-ben is normális, legfeljebb az eszközök kissé „szokatlanok”.
Nem tudom, hogy jobb lett-e … Olyan nehéz ezt a témát „személyteleniteni”, ha irok róla. Mert szerintem, ahány ember, annyiféle módon alakulnak ki ezek a vágyak …