Lassan túlvagyok az átmenetem minden nehézségén. Mert persze voltak. Kár lenne tagadni. De sajnálkozás az nem volt bennem igazából. És a múlt visszasírása sem. Az főleg nem.

Sokkal kevésbé vagyok felbosszantható. Mekkora nyereség. És a kérdéseim – amik mindig vannak, és amikről pár napja írtam – nagy része nyílt kérdésfeltevés nélkül is választ nyer szépen sorban. Még nagyobb nyereség.

Saját tapasztalatomból mondhatom: ha valaki váltani akar – ismerős, mikor megszólal a belső hang … -, tegye meg. Gondolja át, de ne tétovázzon sokat. Annak nincs értelme. Mert hiába a más … ugyanő marad, ha megőrzi a játékosságát. Ez a lényeg.

Hallgassunk egy kis Charliet. Az légy, aki vagy.

„Néhány kikötő még útbaejtehető, de mindig visszaérkezel” … Önmagadba.