A nők bonyolult lelkek. És még a legegyszerűbb dolgot is képesek túlbonyolítani. Valamint egy szál kákára rengeteg csomót kötni. -mosoly

Az egyik szememmel épp egy ilyen agyoncsomózott kákaszálat nézegetek, segítenék kibogozni szivem szerint, mert van bennem empátia. De persze nem tehetem, mert jogos lenne a kérdés: Közöd?

Másik szememmel meg a saját kákámat lesem, tele gusztusos csomókkal. Persze mind én kötöm. Közel egy órás ál-durca a facebookon üzenetben.

ex: – Szia 🙂 Örülök hogy ezer éves hivatkozásomhoz hozzászólsz, mert akkor hozzászólok én is és újra friss értesítésként látják az ismerősök. Szóval köszi 😉
én: – ez az ezer éves hivatkozásod nekem tegnap jelent meg. nem szoktam a dátumokat nézni. ha a fészbúk hülye, arról én nem tehetek. majd máskor jobban fogok figyelni. vagy még jobb ötletem van. nem nyomkodok semmi gombot
ex: – Ha tegnapi akkor ezeréves 🙂 Remélem érted. Van múlt és nincs olyan hogy múltabb 😉
én: – biztos értem. különös tekintettel, ha magamra vonatkoztatom. tudod… az ajtó mögött nem szoktam zavarni azt az alakot. elfér ott. és sokat segitett már nekem….
ex: – Most abszolút nem rád gondoltam :-p Csak szerintem nincs különbség . Ami régi ( bejegyzés ) az már elmúlt 🙂
én: – igen. én is
az emberek is el tudnak múlni. erre értettem
ex: – Nem gondoltam erre, de igazad van.
én: – na ugye.
nekem mindig igazam van
ex: – Kivéve ha nekem is. És mint tudjuk két tigris nem fér el egy hegyen

Na itt már nem bírom tovább az ál-durcát … rúgja meg a macska. Pedig kifejezetten élveztem …

én: – én sárkány vagyok, bammeg -fet
ex: – Ajaj , abból kettőnek egy naprendszer is kicsi. Úgyhogy kár nagyzolni 🙂
én: – na akkor költözhetsz. kicsi ez a naprendszer kettőnknek -D

„Édes fiam, hány sávos is legyen az az autópálya?” -fet