Az ember kezébe vesz egy olyan Tarot csomagot, amit körülbelül egy éve vett és még ki sem bontotta a nylonból … Az a neve, hogy Az Álmok Tarotja (Ciro Marchetti, Lee Bursten), és annyiba került, hogy gyűjtőszenvedélye ellenére is fájt az ára, amikor anno megrendelte …

Becsülettel felteszi a kérdést, kiválasztja a kérdésre legjellemzőbb kártyát, megkeveri a lapokat, kihúzza mindazt, amit az Orakel szabályai engednek. Kirakja sorban, értelmezi a kártyákat. A múltnál kap egy rövid sírógörcsöt, mert az volt a másik alternatív kártya, amit választott volna … A sírógörcsöt folytatja egy csöppet a jelennél, hogy mi is az a kártya, ami a probléma jelenét, a kérdés miértjét jelképezi, de már sírva-röhögve, mert most érinti meg először a Tarot humora. Majd megforditja a megoldás, a válasz kártyáját és itt már végképp nem tudja, hogy sirjon vagy nevessen-e … De mivel nem igazán világos számára a válasz, megfordit még egy magyarázó kártyát, amiről itt nem fog beszélni … mert az a magyarázat úgy ül, hogy maga is meglepődik rajta … Ezért kinyitja a soha még nem forgatott könyvet, ami a gyönyörű paklihoz tartozik és elolvassa a megoldás kártyájának szövegét … aminek a végén már hangosan nevet, mert a Tarot nemcsak tanácsot és magyarázatot tud adni, de humora is van, elég kegyetlen.

Aztán nekiáll, lefotózza a kihúzott kártyákat, képszerkesztővel nekiesik, alkalmassá teszi arra, hogy egy videó alapjául szolgáhassonak … Közben hallgatja a Kerozint, amire eredetileg is tervezett egy videót és épp a korábbi beszélgetés közben villant az agyába, hogy milyen képek is kellenének. Először csak Tarot kártyák képeit akarta, de aztán eszébe jutott, hogy ott az a gyönyörű csomag, ami még ki sincs bontva lassan egy éve, a rajzok csodálatosak, a színvilág meseszép, a kártyák szélei valódi arannyal futtatottak, azzal kellene most egy „jóslatot” kirakni és abból megcsinálni egy videót erre a zenére …

A képek elkészülte után megnyitja a Movie Makert, megpróbálja gyengécske tehetségéhez képest úgy összepakolni a videót, hogy az neki is tessék. Aztán lekonvertálja flashbe, mert ezt nem fogja feltenni a Youtube-ra, az biztos, jó ez a saját tárjáról is, wazze … mert ez önmagáról szól …

Aztán megirja ezt a posztot, majd hallgatja a zenét, nézi a videót … és arról az utolsó kártyáról gondolkodik, amit a megoldás magyarázataként húzott és még a videóban sem szerepel … És arra jut, hogy a Tarot-nak tökéletesen igaza van, mint mindig … Ezen lehet sirni, nevetni, bólogatni. De leginkább nevetni, mert a Tarot nemcsak csodálatosan van megszerkesztve, hanem humora is van, nem is kevés. Bár néha kissé kegyetlen.