Egy 53 éves ember élete az összegyűjtött puzzle darabokból már ki van rakva. Lényegében kész a kép. Ott van egy tálcán. Néha csak ül és nézi, gyönyörködik a kirakott képben.

Mindig is éreztem, hogy van valami dolgunk egymással. Arra már nagyrészt rájöttem, hogy nekem mi a dolgom. De vajon mi az övé? Mert ez valami kölcsönösség. A dolgok mindig kölcsönhatásban vannak egymással …

Soha nem akart meggyőzni. Sem rámerőltetni semmit. De ha kérdeztem, próbálta megmagyarázni. És a magyarázatot úgy alakitani, hogy én is megértsem. Nem intézte el azzal, hogy „Kihül a reggelid.” Volt türelme.

És a türelmével elérte azt, ami másnak nem sikerült. A tálca megrázódott, a szépen kirakott kép darabjai összekeveredtek. És én megláttam, hogy a darabok másik oldalán is van egy rajz … Atyám, hogy ez az éjjel mekkora bumm volt …

Mi lenne, ha most „újrakezdeném”. És azt a másik képet raknám ki belőle -mosoly

Az Élet játéka …