Ezt olvastam most valahol:

Bizalom

Mindig ijesztő dolog megnyitni valakinek a szíved.

Sok okos dolgot irtak rá. Én ezt irtam:

Igen, mindannyiótoknak igaza van valahol.

Viszont bezárt szivvel semmilyen kapcsolatnak nem érdemes nekifogni. Mert az attól lesz halálra itélve …

Az egész életünk születésünktől kezdve kockázatok sorozata. Legfeljebb nem tudatosul bennünk. De akkor is az. -mosoly

…. és az Élet kockázatát meg érdemes vállani … ilyen kapcsolatokban is.

És igy is gondolom. Mindig fel mertem vállani az ilyesfajta kockázatokat. Annak ellenére, hogy sokszor csalódtam és kaptam sebeket. A sebeim rendre begyógyultak, de a hegek meglátszanak a lelkemen. Néha, mondjuk úgy, hogy „időváltozásra” egy kicsit sajoghatnak is. De begyógyultak. Tudom, hogy bármilyen új, esetleg ismeretlen dolog kockázattal jár. És ahogy az ember egyre tapasztaltabb lesz – magyarán öregszik -kacsint – , sérülékenyebb lehet és az esetleges sebek is lassabban, rosszabbul gyógyulhatnak.

De ennek tudata sem tart engem attól vissza, hogy merjem ezt a kockázatot vállalni … sokszor mondtak engem ostobának vagy túlzottan vakmerőnek miatta … Nem érzem annak magam. Se ostoba nem vagyok emiatt, sem vakmerő. Hanem minden csalódás ellenére a sebek egy részemet sosem érintették igazán. A bennem élő reményt -mosoly

Ráadásul valami perverz élvezetet találok az ilyen „kockázatokban” -mosoly

Mert ez bennem az Élet kockázata. Azt meg vállalom. Mindig is vállaltam. És nem is szándékszom abbahagyni, amig a levegőt tudom venni.

Valakinek a múltamból ez a kedvenc idézete:

” Az élet egy nagy játék. … A játékot nagyon utálom. „

Soha nem tudtam ezt a nézetet a magamévá tenni. Mert az kétségtelen, hogy az élet egy nagy játék. Én viszont imádok játszani -mosoly