Sokat gondolkoztam, hogy miért vagyok képtelen bármilyen erotikus vagy BDSM partnerkeresőn akárkit is találni. Nem azért, mert nem akadna senki. Akadt volna. Több is. Akikkel elkezdhettem volna azt a bizonyos levelezést-ismerkedést, ami néhol az adatlapomon szerepel.

Egy-két levél után mégis mindig meghátráltam. Én. Mert bennem van a hiba, nem a velem ismerkedni akarókban. A BDSM-hez nagy-nagy bizalom kell. De bennem már az a minimális sincs – a neten senki iránt az ilyen partnerkereső helyeken -, ami a kezdeti ismerkedéshez kell. Ez nem lenne túl nagy bizalom az elején, de még ennyi sincs.

Elvette az élet? Elvették mások? Olyan könnyű lenne ezt háritani magamtól és másokra kenni. Nem teszem. Nem mások hibája. Az enyém.

Talán az emberben lévő bizalomnak is van egy adagja. Belőlem elveszett.