az előző blog nem teljes. mert rinyának tűnik, de nem az.

az első érzések mindig pozitivak voltak, különben nem mentem volna bele egyik kapcsolatba sem.

az a bizonyos rossz érzés csak az utolsóban volt.

a 7 esetből négyben azt reméltem az elején, hogy na ezzel az emberrel talán leélhetem végre az életem. a másik háromban ilyen érzésem nem volt, de úgy voltam vele, hogy kedvelem vagy tetszik, belemegyek, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.

a blog igazából annak a listázása, hogy amikor észleltem valamit, ami nem volt teljesen oké, akkor ezt félresöpörtem. mert több volt az elején a pozitívum, és annak mentén döntöttem.

egyik kapcsolatomat sem bántam meg. mert mindben volt nagyon sok szép és jó dolog, amire már szivesen emlékszem vissza. kellettek ezek a zsákutcák, hogy időről időre visszakerüljek a valódi utamra. sokat tanultam belőlük. és mint már írtam, egyiket sem bántam meg.