Az endorfinista visszanéz
és látja múltbéli önmagát
a fájdalom gyönyöréért üvölteni
vinnyogni a kíntól
és mégis úgy érezni, hogy ez kéj

Az endorfinista visszanéz
és rémülten látja azokat a képeket
amik akkor agyában voltak
akár már vérző durvaság
s melyektől régen, még a függőség előtt
iszonyodva menekült volna.
A képek a szögesdrótokkal
például
körültekerve a test, hogy minden mozdulat
véres tövisként szúrja át
Mit látott benne szépnek?
hisz nem volt más,
mint az esztelenség tobzódása

Az endorfinista visszanéz
és látja önmagát, akinek már nem volt gyönyör
a simogatás
csak a fájdalom
Hogy is mondják erre?
Már nem tudom élvezni a normál szexet
A BDSM fogságában élek
rabságom élvezet

Mekkora hazugság
A rablánc soha nem lehet öröm
a BDSM, mint mocskos túszejtő lejátszatja velünk
a Stockholm szindrómát
és mi boldogan cumizzuk a hazugságait:
ez magasabb rendű szex
ez az intellektuális emberek játéka
légy büszke önmagadra, hogy ide tartozol

Függőség.
Semmi más

Az endorfinista visszanéz
és örül, hogy újra megtanulta élvezni
a gyengédség adta örömet
a pillekönnyű simogatás erotikáját
a lesajnált vanilla szex csodáját

hogy visszakapta önmagát
aki volt
mielőtt beszippantotta volna
ez az őrült
mocskos
perverz
világ