Már nincs szükségem emberekre – fix kapcsolatokra értem -, hogy jól érezzem magam.

Rájöttem, hogy az egyedüllét és a magány időszakos érzése nem az állandó kapcsolatoktól múlik el. Ha nincs meg a lelkemben az a stabilitás, amit kizárólag önmagam vagyok képes ajándékozni önmagamnak, a külvilág sem segíthet rajtam.

Valakivel beszélgettem egyszer az otthon fogalmáról. És nem értettem, hogyan mondhatja valaki, hogy mindegy, hol él, talán még az is, hogy kik között.

Hát már kezdem érteni. Az igazi otthon az ember saját lelkében van. Azt bárhová, bárkik közé viheti. Mindenhol otthon érzi magát.

Önmagában.

Nem kapcsolat függő. Csak saját magamtól függ. Több, mint félszázada élek önmagammal együtt. A leghosszabb emberi kapcsolatom. Senki más nem tudta ezt nekem megadni.

Ez a ház az otthonom.

Ez vagyok én.

Most már jöhet a Karácsony :- )