az igazság teljesen olyan, mint a hazugság, csak éppen nem igaz.
ha az embernek szüksége van hazugságra, azért jó ebben egy kis gyakorlatot szerezni. különben pillanatok alatt lebukik. és nem csak hiteltelenné, hanem nevetségessé is teszi magát.

a legjobb hazugság az igazság. csak olyan hangnemben kell előadni, hogy hihetetlen legyen.
minden egyéb hazugsághoz célszerű a nagyon jó emlékezet, mert különben ennek hiányában az ember összevissza kezd minden butaságot hazudni. következményt lásd fenn: hiteltelenség, nevetségessé válás
a legjobb az, ha az ember fontos dolgokban legalábbis mindig az igazat mondja, mert akkor nem zavarodik bele.
a füllentéseket sokan bocsánatos bűnnek tartják. szerintem nem azok. hazugság az mind, csak eufémikusan elnevezve.

– – –

Balgaváry Malvíniának egyszer volt egy – nevezzük most úgy – albérlője. De megunta, mert nagyon rendetlen volt, több mindennel igyekezett sírba tenni Malvíniát és már kellett a szobája is. Szólt neki, hogy három hónapon belül költözzön ki. Hogy miért három hónap? Mert Malvínia tényleg Balgaváry volt. Elég lett volna egy hónap is. De a jó szive nem engedte. Jött a sírás, rívás, fogaknak csikorgatása, hogy nincs hová, legyen kegyelemmel.

– Miért nem költözöl vissza édesanyádhoz?
– Ó, anyám már három hónapja eladta a lakását és szociális otthonba ment.

Később persze kiderült, hogy ebből egy árva szó sem igaz. Malvínia nem lepődött meg rajta. Végül persze sikerült kitennie a kellemetlenné vált „albérlőt”, mert közel a hat hónappá hosszabbított türelmi idő végéhez, megfenyegette, hogy ha nem húzza el a belét, akkor kirakja az összes cuccát az utca közepére.

Malvínia csak azt sajnálja, hogy akkor az elején nem hívta fel az anyukát.

– Csókolom, Kati néni, hogy tetszik lenni? Milyen az élet a szociális otthonban?

Hogy a fia mit kapott volna tőle … azta ….