Az ő agyában soha nincs uborkaszezon, kérem szépen
excentrikus gyógyszerek
ha már kellemetlenül hasítják védtelenségem
a körülöttem lévő akármilyen-paták
jégszilánk-érzéketlenségei
és már nemcsak a bőröm sebzik,
hanem mélyre mennek a szúrások
akkor kell valami meleg
valami, ami belülről hat
és a magnál kezdi el
a hatékony felemegítésem
hogy ne fagyjak meg a szemetektől
és védőruhaként vegyen körül a meleg
hogy legalább a saját érzelmeimet
ne hagyjam veszni
akkor jöhet valami különleges,
excentrikus, mint én is
rezonálok rájuk, felmelegszem
ez mindig a zene, nem más
Az ő agyában soha nincs uborkaszezon, kérem szépen
Nemcsak a nyárban, az életben, hanem a lélekben és az emberi kapcsolatokban is lehet uborkaszezon.
Ilyenkor csak annyi történik, hogy lenyugszik a pezsgés, a kapcsolatokban cikázó buborékok eltűnnek, buborékmentes lesz minden, mint az egészséges ásványvíz … szénsav nélkül, pezsgés nélkül.
Milyen furcsa …. Ilyenkor csak néha löknek neki pár szót, üzenetet, levelet, leginkább azért, hogy tudja már az a ‘szerencsétlen’, hogy él … hogy nem feledkeztek el róla teljesen.
Ha még mindig az a gyermeki naivitás vezérelné, ami megszülte az emberben a vak reményt, még el is hinné, hogy törődnek vele.
De már rég nem hiszi. Már rég kiszűrhető számára az odalökött szavak érték-tartalma, hogy mi az, ami neki szól, az embernek, aki fontos, és mi az, ami csak alamizsna, hogy „éhen” ne haljon a kommunikáció hiány okozta éhségében.
Legalábbis ezt gondolják róla. És mily rosszul. Egy introvertáltnak nem kell állandó külső ínger a világból, hogy komfortosan érezze magát, nincs szüksége ingerkereső magatartásra, hogy boldogabb legyen.
Kéznél van a saját lelke, a saját agya, telistele gondolatokkal.
Ilyenkor nyugodtan foglalkozhat azokkal.
Ha nem vigyáz, úgy kitöltik a napját, hogy néha még enni is elfelejt.
Az ő agyában soha nincs uborkaszezon, kérem szépen.
Sonata triste hintanyikorgásra
Kinn nyikorog a hinta. Még nyár van, iskolaszünet. Hadd hintázzanak a gyerekek.
Kinn nyikorog az a rohadék hinta. És eszébe juttatja a sok évvel ezelőtti vasárnap délutánokat, – miért a vasárnapok, ki tudja, miért nem a szombat, vagy a péntek …. – amikor ült a gépnél, a pasi meg a szobában, két helyiséggel arrébb, néha kérdezett a pasitól valamit, csak hogy ne érezze a magány szorítását a szive körül … a pasi még néha válaszolt is valamit, no nem mindig … vajon miért nem mindig … az esetek felében válaszra sem méltatta … a fene a mocskos pofáját … még így utólag is. Azok a vasárnap délutánok, amikor még ezt is megbocsátotta annak a … mit mondjon, hogy ne legyen nagyon csúf szó …. semmit nem mond inkább … és mentséget keresett a számára, hogy miért nem válaszol …
Kinn nyikorog az a rohadék hinta. Épp úgy, mint régen, amikor a vasárnap délutánokon, a néma csendben – ez volt a társas magány – azt hitte, hogy boldog. Miért nem kapta meg az öncsalás világbajnoki címét? Mert valószínűleg nem ő az egyedüli, aki képes ilyenre. A nőknél elég gyakori ez.
Azok a poshadt vasárnap délutánok … a hintanyikorgással cifrázva … annak is örülhetett, hogy nyikorgott, hisz legalább hallott valamit, ha már emberi hangot nem.
Hülye nő .. betudott mindent annak, hogy a férfi a szobában az úr, ő meg a szub, és ez így van jól. Micsoda marha bige volt.
Utálja Coelhót, de azért … azt az érzést jól megfogalmazta, amit akkor érzett.
“Egy szép napon halott és elfojtott álmaink elnehezítik a levegőt, hogy alig tudunk lélegezni, és elkezdjük kívánni a halált, a halált, amely megszabadít a bizonyosságainktól, elfoglaltságainktól és azoktól a rettenetes, békés vasárnap délutánoktól.”
.. hátha ..
– Neked KELL az én életenergiám.
– Jaaa .. Hogy most ezt akarod belém beszélni. Értem 🙂 Vedd már tudomásul, hogyha akarom, nélküled is tökéletes mennyiségű energiám van. Mint már emlitettem, előtted is volt élet.
– Valószínűleg magadnak hazudsz. Nem szoktatnál amúgy éveket át…
– Ne feledd, hogy nem Én kezdtem ki veled, hanem fordítva … Nem Én akartam egy zakkant pasi mellett kényszer-domina lenni. Ez neked volt az álmod, hogy csinálj magadnak egy olyan dominát, aki a te szád íze szerint működik.
– Túl is teljesítetted a tervet.
– Egy szavadba kerül és lelépek.
– Hát ez az. Már nem tudom mondani. Nem semmi az a tudás, amivel rendelkezel.
Rábasztál, bébi. Tipikus esete a peches horgásznak, aki bedobálja a horgot, hátha ráakad néha egy-egy sneci.
Aztán, mikor odales, hogy hátha, szembenéz vele egy fehér cápa.
Az érzelmek nem tartoznak bele
A Boszorkány arra ébredt, hogy elhatározása van. Az van nekije. Pedig ritkán szokott ilyen baromságokra ébredni.
Az elhatározás abból áll, hogy újjászervezi az életet. Legelőször is kidobja az összes gennyes zenéit. És visszatér azokhoz, amiket valóban szeret.
Aztán kidobja az összes fölösleges koloncot, ami mostanában nehezítette az életét. Érzelmeket, ilyesmit.
Egy Boszorkánynak nincs szüksége érzelmekre. Varázstudományra és ahhoz való eszközökre van szüksége, füvek, fák, virágok, tücskök, bogarak, szárított ez meg az. Ezekkel lehet varázsdolgokat csinálni.
Az érzelmek nem tartoznak bele.
Különben is … teljesen hülyén érezte magát tőlük. Nem valók neki.
Fehér rózsát a Boszorkánynak
„Mindenre, ami él szárazon, tengeren,
A betódulóra, kiáradóra,
A páratlan számokra s a párosokra,
A háromszor három hatalmára,
Rólam gerjed gondolatod
Mostantól mindörökké,
Nem lesz békéd, javad, amíg
Kezed kezembe nem adod.
Megkötöm szíved, lelked, elméd,
Megkötöm szemed, eszméd, ágyékodat,
Megkötlek mindörökre
Sóvárgás bársonykötelével.
Fehér rózsára, rozmaringra,
Barlangokra, ligetekre,
A hegyeknek csöndjére,
Szakadékra, kőbálványra
Megkötlek mindörökre
Veszedelem selyemkötelével.
Ízisz, Asztarté, Istár,
Aphrodité, Venus,
Megkötlek mindörökre.
Úgy legyen!”
http://www.paranormalactivity.eoldal.hu/cikkek/fehermagia.html
Hát tényleg nem túl etikus, nagyon jól írják azon az oldalon. És megköti mindkét felet …
Meggondolandó, hogy szerezzen-e hozzávalókat, fehér rózsát meg mandula olajat … Semmi kedve hamut ásni a varázslás után rózsabokrok tövébe … Elég hülyén nézne ki.
Eddig a Boszi csak félig volt őrült, de ha hozzászámolja a D/s-t, akkor már teljesen.
Na és akkor mi van?
Egy dilissel több ……
Jó szopás is tud csodát tenni
A Boszorkány hallgatja a leveli suttogását a Nagy Semmi túlsó végéről és azon elmélkedik, hogy nincs szükség itt már se fehér rózsára, se mandula olajra. És még ásni sem kell …
– Tehát nehogy elszokjak tőled…
– Mert el akarsz szokni? Szólj, ha igen …
– Nem is tudnék. Annyit foglalkoztál már a lábaiddal velem, hogy ez lett talán a legfőbb élvezetem.
– Helyes.
– Szerintem már nem is hagynád, hogy el tudjak szokni.
– Hagyjam?
– Te valószínűleg sosem fogod már hagyni. A lábaidnak egyszerűen kell, hogy rámlépj…. nélkülem […] És gyengébb is vagy.
– Már megint szuggerálni akarsz. Átlátszó vagy, mint az üveg.
Néha még meg is sajnálom, gondolja a Boszorkány nevetés közben. Mit össze nem kínlódik, hogy el ne eresszem.
– Ez már tény.
– Én is azt mondom, hogy tény, hogy átlátok rajtad.
A fehérmágia képlékeny dolog. Vannak persze ebben is ‘szabályok’ meg ‘receptek’, de nem örökérvényűek. Ha egy boszorkány hatékony akar lenni, nyugodtan hallgasson az ösztöneire. És csinálja úgy, ahogy ő látja jónak.
Működni fog.
Szép dolog a fehér rózsa, meg a mandula olaj, de a gondolatok erejével nem kelhet versenyre. Na meg persze a szexuális praktikákkal sem.
A gyakorlott handjob és a jó szopás is tud csodát tenni.
A maglev száguldása
Időnként, mikor nagyon elege van valamibőlvalakiből, akkor magában kreál egy vonatot. Valami nagyon gyorsat. Olyat, mint az a hires japán szupervonat, a maglev és az elegem van belőle dolgokat rápakolja arra az agyában képzett csúcstechnikára.
És elindítja. Egyenes vonalban, előre, magától el, minél messzebbre.
Még zsebkendővel sem integet utána.
Nemcsak kötni lehet az életben. Hanem oldani is. A gondolatok ereje, azaz az emberi akarat csodákra képes.
ismerem azt a légüreset
először félelmetes volt. egyedül éreztem magam benne teljesen. féltem. bizonytalan voltam
aztán történt valami, nem tudom, hogy mi … bennem … körülnéztem és rájöttem, hogy ez nem légüres tér, hanem az én személyes terem, ami nekem jár. és természetesen nem üres
mert én vagyok benne. a helyemen ….
azóta nagyon szeretem ezt az érzést.