A varjú egyszer a szavannában sétált és meglátott egy szundikáló oroszlánt. Biztos nem neheztel majd, ha kérdezek tőle valamit – gondolta.

– Szia, Oroszlán. Mit csinálsz?
– Tanulmányozom a zent.
– Mi az a zen?
– Azt nem lehet megmagyarázni. De most már ne zavarj, mert ez fontos dolog – és visszafeküdt aludni.

Vajon mi lehet az a zen, töprengett a varjú. Mi lehet olyan, amit nem lehet megmagyarázni. Aztán továbbment.

Egy erdőcske szélén meglátott egy mókust, aki vidáman ugrált az ágakon, játszott levéllel, virággal, bogyókkal, a többi mókussal.

– Szia Mókus. Mit csinálsz?
– Szia Varjú. Élem a zent.
– Mi az a zen?
– Azt én nem tudom neked megmagyarázni, Varjú. Ahhoz kicsi a tudásom, zen mester sem vagyok.
– Szeretném megtudni, hogy mi az – mondta szomorkásan a varjú.
– Figyelj csak, Varjú. Látom, hogy te értelmes madár vagy. Van itt az odúmban pár könyvecske. Azt odaadom neked. Hátha akkor megérted, ha elolvasod.

A varjú köszönte szépen és elment olvasgatni.

Pár év múlva rájött bizonyos dolgokra. Igaza volt a Mókusnak. A zent tényleg élni kell.