Pár szó azon farkasokrul …

A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény.
[…]
A hím sokáig, gyakran egy évnél is tovább udvarol a nősténynek, az ezután kialakuló kapcsolat azonban több évre szól; a két fél erősen kötődik egymáshoz.

A szaporodás a domináns alfa-pár előjoga, vagyis a farkasokra a monogámia jellemző úgy, hogy a kieső alfa-egyed helyét a rangsorban következő veszi át. Az alfa-nőstény az alacsonyabb rangúak szaporodását agresszióval akadályozza; előfordulhat, hogy kölykeiket elpusztítja.

Farkas … volt egyszer egy ilyen cimű film is. Szerettem azt a filmet …

Will Randall egy könyvkiadó szerkesztője üzleti útjáról hazafelé tartva véletlenül elgázol egy farkast. Mikor kiszáll, hogy megnézze, mi történt, az állat megharapja, és ezzel drámai változás következik be a férfi életében. Érzékei élesebbé válnak, ereje megsokszorozódik, és éjszakánként különös szenvedély keríti hatalmába: magányos sétákra indul New York utcáin, melyekről később csak homályos emlékei maradnak. Lassanként a fenevad teljesen a hatalmába keríti, és a biztos pusztulás várna a farkasemberre, ha nem találna rá egy asszony szerelmére, aki minden körülmények között kitart mellette…

Azt már régóta tudom, hogy én alfa nőstény vagyok … Nem bánnám, ha egyszer megint találkoznék egy olyan „hímmel”, aki tényleg méltó az „alfa hím” névre … Mert a hosszú távon használhatatlannak bizonyult béta hímekből volt pár az életemben. Olyannyira, hogy az életem „padlása” tele is van velük. Akár már seperhetném is őket …

Ha nem találok … akkor legfeljebb magányos farkas maradok.