… aztán öleltél …
Nem, nem történt semmi rossz abban az álomban. Annak ellenére, hogy valamilyen tiltott helyen jártam. Olyan tiltott volt az számomra, hogy még villanyt sem mertem oltani … Mindig csak a szomszédos szobákból átszűrődő fényben tájékozódtam. Aztán eljutottam egy meleg szobába, ahol csend volt. Leültem. Vártam valamire … Nyilt az ajtó. Tudtam, hogy Te vagy. Éreztem. De a szobában sötét volt. Az én szemem már megszokta … Vajon észreveszel-e? Mert Te a fényből jöttél.
Észrevettél … És tudtad, hogy én vagyok.
Aztán öleltél.
Nem tudom, hogy most miért sírok.
Asszem, megyek és nézek kávéházas képeket.