Lin-csi füle még sokáig zúgott a magas orrhangon beszéltetett bábuk kiáltozásaitól, és az őket kisérő zenétől. Később jó érzés volt felidézni a bábjátékos nyugodt, méltóságteljes hangját.
– Figyelted a színpadon mutogatott bábukat? Bármit tettek, mindig ott volt mögöttük, aki rángatja őket – szólalt meg mellette a tao barát.
– Az álmodók mögött is mindig ott van valaki, aki rángatja őket – felelte neki Lin-csi rövid hallgatás után. – Te csak tudod, alvóművész barát! – tette még hozzá.
– Az álmodók mögött is! – vágta rá azonnal a tao csapzott hajú híve, szinte dühösen.
Lin-csi akkor hirtelen megállt, elkomorodott. Aztán sóhajtott egyet, majd legyintett. Sétáltak tovább.

Az ifjú Lin-csi vándorlásai

Valaha azt hittem – többször is -, hogy megszabadultam életem legnagyobb bábjátékosától.
De mindig jöttek újak. Legfeljebb óvatosabban, finomabban csinálták.

Bármit tettem az életemben, mindig volt mögöttem valaki, aki rángatott. Dőreség azt remélni, hogy egyszer eljutok odáig, amikor már nem így lesz …