, de azért az utolsó cigi közben megtettem, amit az én hitem szerint kellett. Kértem Istentől pár dolgot (örök nyugodalom, Mennyország, hasonlók, de azért a biztonság kedvéért hozzátettem még a reinkarnációt is, ki tudja …), felnéztem az égre, amit felhők borítottak, de azért én tudtam, hogy mögötte ott vannak a csillagok, nem kell azokat látni, hogy tudjuk, vannak.

És ahogy bementem, egyszer csak ott volt mellettem. Nem láttam, hanem éreztem. ( „… ne gondolkozz, érezz.”) Éreztem, hogy mosolygott. Megkérdeztem, és azt mondta, hogy jól van, nem fáj semmije végre. És azt mondta, hogy nyugodjak meg. Beszélgettünk még egy kicsit, nem sokat, körülbelül tíz percet. Aztán elment. Megigérte, hogy néha meglátogat majd.

Békével a lelkemben aludtam el és pihenten ébredtem. Nem érdekel, ha bárki hülyének gondol.