Lassan itt a Karácsony … Ki-ki pénztárcája állapota függvényében aggódik már jó elöre az ünnepektöl. Föleg, ahol kisgyerek van a családban. Mert neki nagyon nehéz elmagyarázni ám, hogy anyu és apu brifkójába is begyürüzött a válság és esetleg olyan helyzetben van a családi kassza, hogy még az is nehézséget okoz, hogy az ünnepekkor ne csak paprikáskrumpli kerüljön az asztalra …
Ilyenkor a szülö minden lehetöséget megmozgat persze. De nem is az ajándékozás anyagi oldaláról akarnék én irni, az az igazság …

Az én lányom is volt egyszer kicsi, és picipónit, meg Barbie-t akart. Persze, hogy egy karácsonyra megkapta a Barbiet. Az az igazság, hogy nem is egyet vett az a hülye anyja – azaz én – hanem kettöt. Mert ott a boltban, Barbie nézegetés közben beleszerelmesedtem a szép szöke hajú, hosszú lábú, darázsderekú csodalénybe. És vén fejemmel nem tudtam ellenállni a késztetésnek …. és magamnak is vettem egyet. Abból a pénzböl, amit az elsö Barbie ruhatárára szántam.

Ott álltam két alig öltözött szöke csodával a tél közepén … Tudtam, hogy a gyerekem imádja öltöztetni a babákat, de már ruhatárra nem volt keret. December eleje volt …

A következö három hetet babaruha varrással töltöttem – éjszakánként persze, hogy ne bukjak le a gyerek elött. Lett ott minden. Szoknya, nadrágok, blúzok, báliruhák, hosszú pörgös szoknyával, még hulladék szörméböl varrt bundák is sikeredtek.

Mindenböl dupla. Mert hát az én babám se maradhatott teljesen meztelen …

Karácsonyra két dogoz ruha lett kész. Az ünnep elötti utolsó napokban jöttem rá, hogy szegény babáknak csak az az egy pár cipöjük van, amivel eladták öket. Nosza, nyakamba vettem a KGST piacot, karácsonyi falut, és jobb nem lévén, némi kinai utángyártott cipö és csizma készletet vettem a babáknak. Vacak, nivótlan müanyag borzalmak voltak, de úgy gondoltam, hogy jobb, mint a semmi.

Eljött a Szenteste. A lányom örült a babáknak. Igen, a BABÁKNAK, mert azt nem mondhattam, hogy drága kislányom, anyád megörült és magának is vett egyet – ennyire már nem járathattam le magam az egész család elött … Igy a gyerek egyszerre két Barbiet kapott, dupla ruhatárral.

Vártam, hogy majd eszeveszett öltöztetésbe kezd heteken keresztül. Csalódtam. A ruhák csak egy-két napig érdekelték. Viszont az ócska kinai papucsok, cipök, csizmácskák még azután is megvoltak, hogy évek múlva már égen-földön nem tudtuk, hogy egy kamasz lány ugyan hová pakolhatta el és szanálhatta ki a régi Barbie babákat… ruhatárastól.

Szerintem elég lett volna csak a müanyag cipöket megvennem. Azt a karácsonyt töredék pénzböl is megúszhattam volna.