Vajon tudok-e még újat …

Na majd nemsoká kiderül. Hogy képes vagyok-e még bármi újra, vagy lassan belesüppedek az egyforma mindennapok nyúlós mocsarába.

Revans. Kezdtem nézni. De leállítottam. Anthony Quinn miatt. Megnéztem az életrajzát. Már többször is. És mindig ott világit egy szó a közepén.

Zorba

Megkerestem azt a jelenetet. Teach me to dance. Most szól a szirtaki, élvezem, gyönyörködtet a világ egyik legszebb zenéje, ami csupa vidámság, csupa élet. Én meg sírok, mint mindig, mikor hallom. Túl szép. Túl sok érzelem van benne. Beleszúr a szívbe. És abba a hangulatba kerülök, mint amikor a filmet láttam kamaszkoromban. Életemben egyszer. Már nem tudom, miről szólt. De azt a hangulatot, amit hagyott bennem, nem lehet elfeledni.

Vajon tudok-e még majd valami újat, Istenem? Na majd nemsoká tényleg megmutathatom magamnak. Nem a világnak. Magamnak.

Közben tíz másodpercben végiggondolom az életemet. Tele volt nevetéssel, könnyekkel és zenével. Érzelemmel.
Szép életem volt. Nem lehet okom semmi panaszra.

És bármi történik is, a sírás, nevetés, zene meg fog maradni nekem. Megmaradnak az érzelmek. És ahogy öregszem majd, szépen egyre érzelgősebb leszek. Jaj Istenem, most már sírva röhögök magamon.

Na eddig kellett eljutni. A sírástól a nevetésig. És közben szólt a zene.

Most majdnem azon kezdtem el megint töprengeni, hogy milyen zenét választanék a temetésemre. Anyámborogass … Hát ki nem szarja azt le. Az már nem az én gondom lesz … baromarc Varnyu …