Csak nem elkezdődnek újra a „jaj-de-jó-hajnalig-fennmaradni-éjszakák-mert-nem vagyok-álmos”? Ha igen, akkor épp itt az ideje. Mert untam már, hogy pár hete minden este korán kinyúlok. És kénytelen voltam már néha kora este 10-kor bevánszorogni aludni -jaj Utálom, ha annyi felesleges alvást parancsol rám az élet … legalábbis a tudatomnak feleslegeset. Mert lehet, hogy valamiért akkor tényleg szükségem van rá … de ilyenkor mindig azt érzem, hogy csak oktalanul alvásra pocsékolom a gyönyörűséges, fekete bársonyos éjszaka óráit … amikor alvás helyett lehetne még egy kicsit élvezni a létezést, a zenét, a sötétet, mindent …

Imádom az éjszakákat. Önmagukért is. Minden varázsukért. De ha csemegeképp akad valami, amiért még érdemes fennmaradni, az még jobb.

Valszeg erre a posztra majd holnap ismét megkapom a kritikát: „nőőőőőőők …”