Szörnyü pasik hálójában

Avagy szabadulás egy brutális kapcsolatból.

Nehezen fogtam hozzá, hogy leírjam a történetemet. Legföképp mert már „túl vagyok rajta”, és boldog házasságban élek csöppnyi kislányunkkal együtt.
Korábban azt hangoztattam, hogy én bizony, ha valaki megüt, azt elhagyom. De addig könnyü osztani az észt, amíg nem kerülsz az adott helyzetbe.

Volt férjemmel 2 évig tartott a házasságunk.
Utána elkezdtem járni egy sráccal, aki abszolút nem illett hozzám. De nem akartam egyedül maradni. Volt egy fél éves kisfia, de azt hazudta, hogy a gyerek anyjával külön vannak.

Nem kellett hozzá egy év, a kapcsolatunk megromlott beteges féltékenysége miatt. Onnantól igazi terror lett az életem.

Az elsö pofon után el akartam hagyni, de fogadkozott, hogy többé nem tesz ilyet. A következö pofonoktól kezdve már nem hagyhattam el. Állandóan azzal fenyegetett, hogy megöl vagy a családomat. A rendörségre nem mehettem, mert azzal fenyegetözött, ha feljelentem, beviszik, de még aznap kiengedik, és megöl. Ismerve természetét, hittem neki. Illetve tapasztalatból, amikor a rendörség elött, 2 rendör szeme láttára megütött. Nem mertem feljelentést tenni.

Rendszeresek voltak az eröszakos pénzkövetelések. Ha nem adtam, megvert. Ha valami nem tetszett neki, megvert. Ha ellenkeztem, megvert. Azt kellett csinálnom, amit ö akart.
Rendszeresek voltak az ellenörzések, telefonhívások, cuccaim átvizsgálása, munkahelyem fiókjainak átkutatása. Mindig azt kereste, hogy kivel csalom meg.

A gyerekével nem nagyon törödött, én vigyáztam rá addig, amíg a gyerek anyja nem végzett a melóval. ö közben a haverjaival lógott, drogozott. Munkahelye nem volt, belölem élösködött. A hitelkártyáimat elvette, és ahol tudta, vásárolt rajta, így többszöri adósságom keletkezett. Az aranyaimat zaciba adta. Az ö nevén lévö autó hitelét (az elöleget is) nekem kellett fizetnem, több más adósságával együtt.

Depressziós lettem. Reménytelennek láttam az életemet, sokszor gondoltam öngyilkosságra, de végül is túl gyáva voltam hozzá, hogy megtegyem. Azt hittem, ebböl a kapcsolatból sohasem menekülök, aztán történt valami.

Az „autójából” ellopták a céges notebookomat, amit mindig elvett tölem, amikor csak tudott. Tanúvallomást kellett tennünk. A rendörök a vallomásom alatt látták, hogy meg vagyok félemlítve, és a jelenlétében nem is merek válaszolni, ö meg minden egyes alkalommal rám förmedt. A cégemnél fegyelmi eljárást indítottak felelösségre vonással, amivel egyidejüleg a rendörök megkeresték a fönökömet, és elmesélték neki, hogy ez az ember ismert a rendöri körökben. Akkor úgy éreztem, itt az idöm, és kitálaltam a rendöröknek.

A feljelentésem többrendü váddá sikeredett: zsarolás, lopás, testi sértés, kábítószerrel való visszaélés.

Rendöri védelmet kaptam, amíg egy ismerösöm pártfogásába nem vett. 1 hétig rejtöztem nála, a telefonhívásokat nem fogadtam. Féltem, hogy a barátai megtalálnak. Utána hazaköltöztem a szüleimhez, akik az egész szenvedésemröl semmit sem tudtak. Korábban nem mertem nekik beszélni róla, mert szégyelltem magamat, és féltettem is öket.

A rendörségi meghallgatáson tudta meg szegény anyukám, hogy mik történtek velem. Magát okolta a történtekért, hogy nem vették észre, vagy nem léptek az ügyben. Idegileg ö is nagyon kikészült.
2 és fél év folyamatos rendörségre járás, tanúkihallgatások, bírósági tanúvallomások.
A volt barátom 2 és fél évig volt elözetesben. Az ítélet 4 év, de fellebbeztek, és a másodfokú ítéletig szabadlábon van. 1 év után, most októberben lesz a tárgyalás.

Becslések szerint minden ötödik nöt rendszeresen bántalmaz a partnere (adat: Zsaru magazin).

Sorstársaimnak üzenem, hogy MINDIG van kiút egy ilyen kapcsolatból, csak legyen erötök segítséget kérni!

Most úgy érzem, én vagyok a legboldogabb nö és anya a világon, és örülök, hogy volt eröm kilépni ebböl a kapcsolatból!

/Anbene/

(forrás)