BDSM vágyak górcső alatt

Milyen okai ismertek a BDSM vágyak kialakulásának?

Akinek volt már BDSM jellegű kapcsolata, vagy akárcsak vágyott ilyenre, valószinűleg mind feltette magának előbb-utóbb a kérdést:

„Honnan ez a vágy bennem? Engem nem igy neveltek. Talán az utóbbi időkig nem is hallottam ezt a kifejezést, nem ismertem a betűk értelmét?”

És a végső kérdés: „Normális vagyok én ilyen nem szokványos vágyakkal???”

Én legalábbis igen keményen szembesültem önmagamban ilyen gondolatokkal … és nem hinném, hogy egyedül voltam ezzel a problémával.

Amikor a konkrét vágy megfogalmazódott bennem, leültem a net elé, hónapokat töltöttem azzal, hogy kerestem, kutattam a BDSM körét boncolgató dolgokat … és gondolkoztam. Éjszakákon át. Számos magyarázatot találtam, tudományosat és bulvár izűt, okosabbat és ostobábbat. És ezek olvasása közben nem sokkal lettem okosabb.

Miből születtek bennem a szubmissziv-mazochista vágyak? Semmilyen kisgyermekkori emlékhez nem tudom kötni. Nem bántottak, nem vertek és főleg nem aláztak meg a szüleim. Ezeket a magyarázatokat kizártam.
Egyetlen dolog, ami esetleg némileg megalapozhatta, a megfelelni vágyás a szüleimnek … de ez önmagában igencsak sánta magyarázat. De egy okként megteszi.

Iskolás koromban emlékszem néhány megalázó momentumra az életemből, de ezek az emlékképek egyértelműen negativak, szomorúsággal, keserűséggel jártak, semmi örömmel … Számomra ez is vakvágány.

A másik a saját dominanciám, személyiségem ereje, amit már felnőtt koromban az élet erősitett bennem, olyan foglalkozás, ami bizonyos mértékű dominanciát kiván, döntéseket, felelősséget. Első hallásra ez is vakvágánynak tűnik … Bár szerintem ez az egyik komoly ok lehetett. Mert ez magánéleti dominanciával társult, a partnerkapcsolataimban. Olyan férfiakkal éltem, akik csak látszólag voltak erősek, a lelkük mélyén viszont gyengék. Próbáltak a férfi szerepben uralkodni felettem, de a család életének tényleges irányitása, és főleg a bajok elháritása mindig rám hárult. Ez már nem olyan dominancia volt, ami élvezetet okozott volna számomra. Fárasztó, megkeseritő, saját nőiességemtől megfosztó szerep volt. Belefásultam. Úgy voltam nő, hogy férfimunkát végeztem lassan az életem minden területén. Pihenés ebben sose volt.

A kamaszkori álmaim viszont nem ilyen életről szóltak. Hanem egy olyan társról – egy erős férfiról – aki mind fizikálisan, mind mentálisan erősebb nálam, akire támaszkodhatok, felnézhetek, tisztelhetek. És akinek engedelmeskedhetek. Mert megbizom benne. A döntéseiben.

Mindezek évtizedekig álmok maradtak … a hétköznapok taposómalmában néha még felnőtten is visszamenekültem a kamaszkori fantáziavilágomba. Ez az álombéli szerető néha erőszakkal tett magáévá, jó volt játszani a gondolattal, hogy némi tiltakozás után engedek az erőnek, és már nem is olyan erőszak ez … inkább valamiféle behódolás a him erejének. És szexuális vonzóságának.

Igy utólag elemezve, ezek voltak az első BDSM jellegű vágyaim.

A valódi BDSM kapcsolattal való találkozásomig nem sok pornót néztem – két kezemen megszámolható – , pár perc után inkább nevetségesnek éreztem, nem izgatónak – kivétel, ha esetleg némi light-os szadomazo film volt, ahol önkéntelenül is beleképzeltem magam az alávetett, esetleg kissé meggyötrött nő szerepébe. Mert ez konkrétan izgatott.

Már 40 is elmúltam, amikor egy ismerkedési folyamatban a férfi és köztem felvetődött, hogy mi lenne, ha a találkozáskor megkötözné a kezem. Csábitó ötletnek tűnt. Készültem rá …

Nem lett belőle semmi. A találkozás során egy teljesen hétköznapi szexuális aktus zajlott le. Eszébe sem jutott, hogy kérje tőlem a köteleket – megbeszéltük, hogy erről én fogok gondoskodni. Igy utólag elég ostoba helyzet lehetett. Azt vártam, hogy majd kéri … talán ki kellett volna tennem az asztalra? Jelzésként? Lehet, nem tudom. Neki sem volt ilyen dolgokban tapasztalata. Miért vártam el, hogy majd úgy egyszerűen elkéri? Neki is nehéz lett volna …. Mint ahogy én sem voltam képes kipakolni a táskámból …

Most irás közben emlékképek rohannak az agyam országútján, szilánkok, oly gyorsak, hogy meg sem foghatók, az irás is csapongó …

A tudomány általában a személyiségfejlődés zavarát is feltételezi a domináns, szubmissziv, szadista és mazochista vágyak hátterében. Lehet. Nem tudom. A személyes véleményem az, hogy még azt sem lehet egzakt módon meghatározni, hogy mi a normális és mi az abnormális … mert nagyrészt függ a társadalmi megitéléstől is. Nem hiszem, hogy a gyarló és tökéletlen emberek között lenne legalább egy, akinek tökéletesen egészségesen zajlott volna le a személyiségfejlődése. Nem hiszek a tökéletes emberben … márpedig ha lenne ilyen, annak tökéletesnek kellene lennie.

A legtöbb ál, fél és valódi tudományos netes irodalom a BDSM-et a szexuális preferenciák zavaraként irja le, a legtöbb betegségnek cimkézi, még kódszáma is van:

***

„Szadomazochizmus

BNO: F6550

Betegség leírása:

A szexuális preferencia zavarai (parafíliák) közé tartozó Szadomazochizmust akkor diagnosztizáljuk, ha a fájdalom okozásával vagy annak elviselésével, megaláztatással járó cselekedetek a legfontosabb stimulálási formák az erotikus vágy felkeltéséhez és nélkülük el sem képzelhetö a szexuális öröm és a beteljesülés.”

Kezelése nehéz és sokszor eredménytelen. Gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttese hozhat eredményt.

(Forrás: http://www.drdiag.hu/)

***

Az előbbi példa lényegében a kezelhetetlen betegek közé sorol … Őszintén szólva nem érzem magam betegnek.

***

„A hatalom paradoxona

A szadomazochizmust manapság gyakran egyszerűen „S&M”-nek neveznek (néha a „slave” és „master”, azaz szolga és mester szavakkal magyarázva). Mivel lényege a dominálás és az önalávetés, ezért beszélhetünk „D&S”-ről (a ’domination’ és ’submission’ szavakból) is, vagy mivel leggyakrabban a lekötözés és fenyítés elemeit tartalmazza, „B&D”-ről (a ’bondage’ és ’discipline’ szavakból) is. Bárhogyan is nevezzük, jellemzően két, együttműködő partnert involvál, akik megegyeznek abban, hogy eljátszanak egy szadomazochisztikus „jelenetet”.

E „jelenetek” során a szadista dominálja a szubmisszív partnert, verbális szidalmazás, megalázás, testi büntetés, megkötözés és alkalmasint fizikai fájdalom okozása révén. Mivel a mazochista kérte ezt a bánásmódot a másiktól és ő határolja be korlátait, tulajdonképpen saját szexuális céljaira használja a szadistát. A mazochista bármikor megállíthatja a szadista akciókat a „biztonsági szó” („safe word”) kiejtésével, melyben előzetesen megegyeztek. Vagyis minden külső látszat ellenére ők a valódi domináns felek a kapcsolatban, s ez a paradoxon adja az ilyen együttlétek „sava-borsát”. Ez magyarázza, hogy a prostitúció során miért választja a vásárló gyakran a mazochisztikus, önalávető szerepet. A férfi fizet azért a prostituáltnak, hogy az szadisztikus szerepjátékával kielégítse mazochista vágyait. Röviden szólva az események kontrollja révén valójában ő marad a folyamat irányítója. Ha közelebbről vizsgáljuk a „szcéna” pszichológiáját, különösen az S&M szubkultúrán belül, nagymértékben komplex képet láthatunk: a szadomazochisztikus együttlét egyidejűleg több szinten zajlik: 1. A kívülről látható szinten, ahol a szadista („top”) dominálja a mazochistát („bottom”). 2. A szerződéses szinten, ahol a mazochista állítja fel a határokat, így ellentmondva a látszólagos jeleknek. Ez a valódi ellentmondás szintje, mivel a kontrolláló „bottom” (aki „alul” van) ugyanakkor a „top” (aki „felül” van) által irányított kíván lenni. Utóbbi, tiszteletben tartva a meghatározott korlátokat, ezzel egyidejűleg korlátlan kontrollt kíván gyakorolni. Röviden szólva itt egy pszichológiailag oszcilláló helyzetről van szó. 3. A ritualisztikus szinten az alul lévő fél valódi tehetetlenséget él meg, a felül lévő pedig, a kölcsönös megegyezés keretein belül, valódi hatalmat él át. Ezen élmények okozhatják és növelhetik a bizalom és a valódi partnerkapcsolat mély érzéseit, legalábbis az anyagiaktól mentes együttlétek esetében.

Ez a túlságosan is rövid vázlat is elegendő lehet ahhoz, hogy megmagyarázza, miért akarja az S&M szubkultúrában egyre több nő és férfi inkább a mazochisztikus szerepet játszani, és nem a szadisztikusat. Nagyon ritka a valódi szadista. Végső soron minden ember szeret irányítani és dominálni, és a szexuális mazochizmus erre nyújt paradox lehetőséget. Igaz, hogy alkalmasint a személyek szerepet cserélnek, de az idő nagy részében az egyéni szexuális preferenciák állandók maradnak. Végül pedig meg kell említeni, hogy a szadomazochizmus az emberek túlnyomó többségét kevéssé vagy egyáltalán nem vonzza. Néhányaknak lehet ilyen jellegű tapasztalatuk, de egy idő után felhagynak a dologgal, mert nélkülözik a szükséges diszpozíciókat.”

(Forrás: http://www.szexualpszichologia.hu/)

***

Ez a pszichológiai magyarázat már sokkal emberbarátibb számomra – és egyáltalán nem sugall olyan mély dilettantizmust, mint az első. Erre a cikkre nem olyan régen találtam rá … és az elovasása sokban megtámogatta az elmúlt 2 év saját töprengéseit …

Igen, most is megvan bennem az erő, a dominancia, mint ahogy megvolt a nagyanyámban, az anyámban és az általam idealizált 1900-as évek nőiben is … de csak úgy szőrmentén. Akik úgy tudtak erős nők lenni, hogy közben nem ők hordták azt a bizonyos nadrágot, megadták a férjüknek, uruknak a végső döntések lehetőségét …

De megvan bennem bennem a szubmisszivitás, az alávetettség vágya is. És ebbe még a büntetés lehetősége is belefér.

Mert a jó Dom nemcsak öncélúan uralkodik felettem és büntet, ha szükségét érzi. Mindezekkel javitani is akar rajtam, jobbá tenni. Az övé vagyok, a tulajdona. És mindenki szereti jobbnak, tökéletesebbnek látni a saját tulajdonát. Valamint megvédeni, törődni vele, gondoskodni róla.

Hát erről szól már nekem a BDSM vágy kialakulása. A érzelmi biztonság kereséséről … Hogy végre megengedhessem magamnak azt a „luxust”, hogy „gyenge nő” legyek.
Hogy ne mindig én vigyázzak a körülöttem élőkre … hanem valaki végre rám vigyázzon.

… hogy ebben a múlt értékeit elhanyagoló, emancipált, feminista, férfias nőkkel, nőies férfiakkal, szinglikkel és metroszexuálisokkal teli világban NŐ legyek …