nem a blogot. dehogy azt. hanem a Mit eszik a Varnyu publikus írását. közel három hónapig lehetett olvasni. ha bárkinek haszna volt belőle, oké, ha nem, akkor nem. de már unom.

persze fogom tovább írni, de csak magamnak privát oldalban.

miért ma változtattam? mert nekem ez egy nagyon fontos nap. hogy miért, az nem lényeg. elég, ha én tudom.
pár évtizede épp ilyenkor ébredtem fel valamire. akkor egy új fejezet kezdődött az életemben.

jelenleg épp most fáradt vagyok. és a nap nagy részében kifejezetten szar kedvem volt. ki tudja, hogy mitől. én nem, de talán sejtem. akkor szoktam magam igy érezni, amikor a koncentrált a hülyék száma a szemem előtt. mostanában fullosan sok volt. minden nap. el kell őket kerülnöm, mert ártanak az egészségemnek. minden téren.

áthelyezem a dolgaim súlypontját más témékra. olyanokra, amik pihentetnek, szórakoztatnak. és nincsenek tele hülyékkel.

lehet, hogy most pár napig nem írok semmit a blogba. majd kiderül.
addig is csőváz.

🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑

„Ha akartok, figyeljetek, ha nem akartok, ne figyeljetek rám. Különben boldoguljatok, ahogy tudtok!
Ezt kivánom nektek tisztelettel én, Su-la-ce szerzetes, a Csien-ning korszak negyedik esztendejében […], s mely esztendőben, mint említettem, magam is készülök utolsó ruhaigazításomra. Nehogy könnyet ejtsetek értem! Jobb lesz nélkületek. Úgyis unlak már benneteket.”

🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑🐑

Templomépítés 1. szabálya: Szúette fából ne faragj keresztet! Még válság idején se!