Az élet dolgai tele vannak olyannal, amik fölött semmi befolyással nem birok. Hatásom mondhatni nulla. Vajon mit izgassam magam az ilyeneken? Olyan mértékű energiapocséklás lenne, amit nem engedhetek meg magamnak. Már túl sok évig herdáltam el önmagam.

A legtöbb ússzék csak a felszínen, mint hordalék a folyó sodrában. Nem érintve a mélyet, az igazit, a valódit bennem.

Ma ismét Tao Te Kinget fogok olvasni. Kritikával persze. Lao-ce készülj. Kösd fel a gatyád -fet

Kávézunk.

Ő: – Nem birom a fegyelmezetlenséget. A kilenc óra az legyen kilenc. Legfeljebb fél tíz. (Elmereng, mert nem akar azért teljesen igazságtalan lenni.) Na jó. Én késhetek többet is.
én: – Ne röhögtess ennyire, baszd meg, mert magamra öntöm a kávét -fet
Ő: – Ez épp olyan, mint egy háború. Mi lenne, ha az egyik fél azt mondaná, hogy bocs, de most tele vagyok papirmunkával, nem érek rá. Elmaradna a csata?
én: – -fet
Ő: (Énekel.) – Are you lonesome tonight …
én: – -fet
Ő: – Ha ezer évvel korábban születek, akkor nem találkoztam volna veletek. Nem lehet mindent egy műanyag poháron keresztül nézni. Az élet minden felett győzedelmeskedik.
én: (Csak magamban gondolom, mert már rajtam kivül is van hallgatóság a pénteki filozófiához … Jézus Máriám -atyam … )
Ő: – Különben meg mit is mondott a papagáj a macska szájában? Nem kell beszarni -mosoly

Na ebben maximálisan egyetértünk. Lassan helyükre kerülnek a dolgok.