Örülök, hogy van valaki a mindennapokban, aki maximálisan megért. Kézközelségben. Nem különösebben kell neki magyarázni, hogy mit miért. Volt kedvesem felhívott, mert olvas, nem érti, hogy kit várok én vissza és aggódik. Épelméjűségem miatt. Amikor utalok a naprendszer korlátozott méretére, megnyugszik.

„Te, ez olyan, mintha sakkoznátok. Mindig 3-4 lépéssel előre kell gondolkoznod. Nem baj, legalább tréningezed az agyad. És nem unatkozol.”

„Nekem teljesen mindegy, hogy milyen állat vagy. Csak kettő ne legyél. (Mondja, mi az a kettő. Diszkréció is van a világon.) Mert akkor megszakítom veled a diplomáciai kapcsolatot.”

„Én már tényleg azt mondom ezekre, hogy csendes tóban lakik a béka…”

Épp most látott a neten használt monitort. Kérdezi.

– Nem beszélnél te vele?
– Ugyan már. Beszélj csak nyugodtan te. A Csibe is közvetítő nélkül bótozott vele. Hivatkozz rám. Mondd meg, hogy a testvérének a volt élettársának a volt férje vagy. -lol
(A hangsúly leírhatatlan … -mosoly ) – Jaa, persze …. Na, sziaaaaa.

-fet -fet