Bizol bennem?
Bizom, Istenem.
Annak ellenére is, hogy néha minden a legsötétebbnek tűnik?
Mindennek ellenére.
Miért?
Nem tudom. Mindig megsegitettél. Bár néha nem azt kaptam, amit kértem. De sokszor megbántam, ha kértem valamit és megadtad. Mert rá kellett jönnöm, hogy a vágyaim az csak egy dolog. Más dolog az, hogy jó-e nekem igazából, amit én kivánok balga fejjel. Az élet sokszor bebizonyitotta, hogy általában a legrosszabb megoldásokat kivántam magamnak. De Te megadtad, amit kértem. Mert szabad akaratot is adtál. Kérhetek, amit csak szeretnék. Legtöbbször meg is adod nekem. Aztán meg kapkodhatom a fejemet … hogy tudatlanságom és vakságom miatt legtöbbször csak olyat kértem Tőled, ami semmi jóra nem vezetett. De Te mégis megadtad. Talán azért, hogy tanuljak belőle. Nem igazán látom én már okos dolognak, hogy konkrétumokat kérjek. Mert az élet bebizonyitotta, hogy előre én képtelen vagyok átlátni, hogy valóban jó lesz-e az nekem, amit kérek. Olyan vagyok, mint egy ostoba kisgyerek. Nem kérek Tőled semmi konkrét dolgot. Inkább azt, hogy adj nekem olyanokat, amik valóban örömet és boldogságot hoznak az életembe. Nem tudom, hogy mik azok. De Te igen, Uram.

Ámen.