Kérdezték, hogy irtam-e ma blogot. Lényegében nem. Az Angelnek szóló poszton kivül semmit. Annak annyi eredménye volt, hogy megríkattam vele. Mondta, hogy ő is szeret engem. -mosoly

Rengeteg gondolat volt ma este a fejemben. Nem szálltak ki, benne vannak. Benne is maradnak.

Le lehetne például irni, hogy mivel telt a napom. Majdnem dél volt, mire felébredtem. Fél nap kilőve. Kávét ittam, ettem, neteztem. Sirtam, nevettem.

Hajj de nehéz úgy blogolni, hogy a nagy semmit próbálja az ember óvatos léptekkel körüljárni, nehogy mondjon valamit. Mert ha mondana, akkor más sem ömlene belőle, mint alpári szitkozódás, káromkodások özöne. Vagy nyálas érzelgősség? Ezeknek meg nincs értelme … Úgyis a blogok nagy része – amiket ma olvastam – ilyenekkel van tele -mosoly

Valamitől már megint feszült vagyok. Biztos a front. Holnapra 9 fokot is mond. Most is épp az orrom fújom. Vajon mitől? -mosoly

„Azért nem blogolok, mert az nem bölcs dolog.”

Van benne igazság …

Tehát akkor ma nincs blog. Maradjon csak egy mosoly -mosoly